Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az istentisztelet eszkatológiai tartama. The eschatological tenor of the church service
Az istentisztelet eszkatológiai tartalma c. / Harmadszor: a mennyei és földi istentisztelet különös összeköttetése a földi istentisztelet kritikája. Az egyháznak tudnia kell, hogy istentisztelete az igazinak, a mintának csak képmása, árnyéka. A Zsidókhoz írt levél az ószövetségi szenthely dolgaira használja ezeket a kifejezéseket (8,skk; 9,23). De hát a földiek az Újszövetségben is ideigvalók! A Jelenések könyve a templom nélküli város képével (21,22) a földi liturgia és szenthely kritikáját adja. A templom mindazt jelképezi, amire itt a földön a jó rend érdekében a gyülekezetnek az istentisztelet megtartásához szüksége van. A mennyben János nem lát templomot, „mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma”. Ma is fellelhető a kövekkel, a földi dolgokkal való dicsekedés tanítványi lelkülete. De Jézus ma is helyére teszi az értékrendet.31 d. / S végül negyedszer: a mennyei és földi istentisztelet titokzatos kapcsolata a mi istentiszteletünk küldetését jelenti. A mennyeiek előízét kóstolgató egyháznak feladata van, hogy ezekből az „ízekből” juttasson a világnak. A menny felé nyitott istentisztelet nyitott az emberek világa felé is. Megszívlelendő Ernst Lange német teológus gondolata: „Csak az az istentisztelet a korszerű, amely a maga formájában és nyelvében emlékeztetés Isten eljövendő országára, s mint ilyen, ennek az eljövendőnek az ünneplése.”32 A mennyei istentiszteletet elővételező egyház a reménység népe. Nem a múltba tekint és nem a mának él. Reménysége átüt az istentiszteletén és életén, döntésein és a jövő iránti felelősségén. Az egyház ezzel tud a legtöbbet segíteni a világon, a társadalmon, amely a reménytelenség és távlat nélküliség fogságába került. Az első keresztyén gyülekezet egy, a romlás jeleit mutató világban, a Római Birodalom világában éppen a reménységével tudott távlatokat nyitni az emberek előtt. Erről beszélt az első keresztyének istentisztelete, melynek része volt a Marana tlia kiáltás, „Jövel, Urunk!” vagy más fordításban: „Eljön az Úr!” (lKor 16,22)33. Istentiszteletünk küldetése, hogy az Úr ígéretét komolyan vegye és hirdesse, illetve annak beteljesedéséért, az Úr visz- szajöveteléért könyörögjön (epiklézis). A „Bizony hamar eljövök” és a „Jöjj, Uram Jézus” (Jel 22,20) párbeszéd nem a szektás rajongás világába visz el, hanem a keresztyén reménység bizonyosságát hirdeti. Az egyház „akkor teljesíti jól küldetését, ha hűséges Urához, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Minél hűségesebb, annál inkább áldásának közvetítője, és megtapasztalhatóvá válik általa az eljövendő világ ereje...’^ Isten Szentlelke teheti késszé az egyházat, illetve az egyház istentiszteletét arra, hogy ezt a „közszolgálati” küldetését teljesíteni tudja. Látjuk tehát, hogy az a bizonyosság, mely szerint istentiszteletünk a mennyei istentisztelet csodálatos valóságának anticipálása lehet, sokrétű és intenzív módon járul hozzá az istentisztelet eszkatológiai tartalmának erősítéséhez. * 32 33 34 :il Ld.: Mk 13,1-2. Tanítvány: „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" Jézus: „Nem marad itt kő kövön...” 32 Idézi Boross Géza: Mire jó az istentisztelet? In: Kocsev Miklós, szerk.: Találkozások Istennel és emberrel: E. Lange gyakorlati teológiája, Pápa, 2004. 59. 33 Ld.: Pásztor J.: i.m. (1985) 26. 34 Dr. Lenkeyné Semsey Klára: Az újszövetségi közösség titka és hatása, in: RE, 2007/10. 226. 71