Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az istentisztelet eszkatológiai tartama. The eschatological tenor of the church service
Kádár Ferenc Az istentisztelet eszkatológiai tartalma liturgika feladatai közé tartozik, hogy vizsgálja a keresztyén istentiszteletnek a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz fűződő kapcsolatát. A szoteriológiai vonatkozások egyértelművé teszik, hogy az istentisztelet szervesen kötődik a múlthoz, hiszen hitünk a megváltás történelmi eseményére épül1. Ha az istentisztelet elveszítené historikus vagy konkrétabban, üdvtörténeti tartalmát, akkor eredetét, létének alapjait veszítené el. Az ekkléziológiai és missziológiai vonatkozások arról győznek meg, hogy az istentiszteletnek a jelennel is szoros kapcsolatban kell állnia, mert Isten örökkévaló akarata mindig a mában, és mindig univerzális teljességben valósul meg. Ha az istentisztelet nem kötődne a jelen valóságához, ha önmagában zárt, kultikus cselekménnyé válna, akkor nem tölthetné be Istentől való rendeltetését, hogy itt és most, belül és kívül hirdesse Isten szeretetének és igazságának sürgető üzenetét2. Hogy ugyanez érvényes-e a jövővel kapcsolatban, azt az istentisztelet eszkatológiai összefüggéseinek feltárása révén tudhatjuk meg. Az eszkhata a végső dolgokat, a végidő eseményeit jelenti. De nemcsak eljövendő dolgokat és eseményeket, hanem a várt Eljövendőt, Krisztust magát - ahogyan Török István fogalmaz, majd ugyanő így folytatja: „Egész istentiszteleti életünk erre a végidőre néz. A megszentelt hetedik nap az örök szombatra való készülődés. Jel-voltát csakugyan emlékezetben tartja-é a gyülekezet?”^ A kérdés aktuális és eszméltető. Mind a teológiában, mind a gyülekezeti gyakorlatban újra kell gondolnunk a liturgia és eszkatológia kapcsolatát. Czeglédy Sándor több évtizede azzal a céllal írt egy tanulmányt, „hogy a végső és odafelvaló dolgokról szóló bibliai tanítást liturgikai szempontból is újra átgondoljuk”«. E mostani írás fordítva közelít a kérdéshez: liturgiánkat vizsgálja meg az eszkatológiai tartalom szempontjából. 1 A bibliai istentisztelet-felfogás szerint: „A múltba tekintés elengedhetetlen” - ld.: Dr. Pásztor János: Liturgika, Komárno, 2002. 29.; „A historikum nélküli koinónia elvisz valahova a misztika tájaira” - ld.: Dr. Herczeg Pál: Az ünnepek tendenciája és célja a Bibliában, in: Református Egyház (RE) 1994/9. 206. 2 „Isten Igéje a gyülekezetét újra és újra kihívja a világból, majd újra és újra visszaküldi a világba” - ld.: Czeglédy Sándor: Liturgika, Debrecen, 1996. 13.; „A református istentisztelet ... mindig küldetés” - ld.: Boross Géza: A liturgika vázlata, Budapest, 2000. 51. 3 Dr. Török István: Dogmatika, Amsterdam, 1985. 483k. « Dr. Czeglédy Sándor: A menngei istentisztelet és a mi istentiszteletünk, in: RE 1974/8.176. SiíriispaUiki lii/.tji'k 63