Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két leválváltása a vegyes házasságokról (1839). Two Exchanges of Letters between Bishop Ferenc Lajcsák and Ödön Beöthy about Mixed Marriages (1839)

Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két levélváltása a vegyes házasságokról (1839)

jelentősége, értelme és ereje csak akkor vagyon, ha el nem szakasztatik a katolikus anyaszentegyház kebelében felette őrködő, azt tisztán fenntartó isteni szentléleknek éltető igéjétől, azon írásnak szavaiból, mely az egyházon kívül kinek-kinek szabad önkényére hagyva egyesek korlátlan önkényeinek palástjául szolgálva száz meg száz ellenkező felekezeteknek nyújt ürügyet a szakadásra.”) A jézusi parancsolatokat azonosította a katolikus egyház bármilyen megnyilatkozásával - jelen esetben a vegyes házasságok ügyében tett püspöki intézkedésével -, és „hitetlennek, pogánynak” tekintette az azokra nem hallgatókat, így kimondatlanul Beöthyt is. Márpedig - folytatta logikáját Lajcsák - ha az egyedül üdvözítő egyház jézusi tekintélyű tanításainak birtokában van, kötelessége azt másokkal megosztani, és annak követésére bírni. A határozott figyelmeztetések és fenyegetések keveredtek békülékenyebb megfogalmazásokkal: „Hívésre kényszeríteni, meggyőződést erőltetni nem lehet, de az igazságnak s önmagának és mindennek, mi előtte kedves, szeretetére kérem, mint lelkipásztor tekintetes urat, mint hívemet, függessze fel egy darab időre azon csalékony megnyugtatást, mintha jelen véleményei a vallásra nézve igazak lennének, győzze le magában a gúnyra való határtalan hajlandóságot.” Javasolta, olvasson a Biblia mellett egyházi hitvédő szerzőket, „ilyes utakon szerezzen magának tiszta fogalmakat, helyes nézeteket és állandó igaz meggyőződést, az isteni megváltónak egyedül üdvözítő tanításáról”.

Lajcsák így érvelt Beöthynek, hogy utóbbit engedelmes katolikussá tegye, végig következetesen lelki, hitbeli ügynek tekintve a vegyes házasságokat, holott Beöthy - másokhoz hasonlóan - attól elválasztva, közéleti kérdésnek tekintette a történteket. Ezt erősítette meg július 26-án kelt viszontválaszában. (4. sz. dokumentum.) Most Beöthyn volt a sor, hogy rövidebb, sarkalatosabb mondatokat fogalmazzon. Lényegében mellébeszélésnek minősítette Lajcsák terjedelmes válaszát, és kinyilvánította, hogy - bár szívesen diskurál vallási kérdésekről — vitájukat nem teológiai jellegűnek tekinti, ahogy a vegyes házasságok áldásmegtagadását sem. Saját vallási meggyőződésében, üdvösségében biztos, hívő emberként utasította vissza Lajcsák figyelmeztetéseit, valamint azt, hogy sértőnek, személyeskedőnek vélte első levelére adott válaszát.

Beöthy válaszlevelével a kétségtelenül meddőre fordult vitát lezártnak tekintette. Mintegy két héttel később a megismételt választáson a vármegye országgyűlési követévé választották, ebben nyilván az élesedő egyházpolitikai harcban képviselt álláspontja is szerepet játszott. A diétán aztán ismét a felekezeti egyenjogúságért, valamint a nagyváradi püspöki körlevél nyomán keletkezett sérelmek orvoslásáért szót emelő ellenzéki szónokok sorát gyarapította. Lajcsák püspök 1840 júniusában egészségi állapota miatt visszavonult a közélettől, így nyilvánosan nem is folytathatta vitáját Beöthy Ödönnel, neve mégis összeforrott a vegyes házasságok áldásmegtagadásával, a katolikus felekezeti érdekek mindenáron való képviseletének igényével.

Sárospataki Fizetek 17