Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views
Sawyer Frank meritumaink” izmusokká, azaz mikor tesszük őket hamis abszolútumokká? A szekularizált vagy vallásos értékek másokra erőltetésével való sajnálatos visz- szaélés még nem érvényteleníti az értékek keresésének feladatát. Az egyház elhívásának - intézményként és a világban aktívan jelenlévő hívő testként - része a prófétai beszéd és a szükségben lévők között végzett diakóniai szolgálat, mely egyben missziójának is része. A teológiának és az egyháznak is Isten akaratára kell mutatnia a gonosz leleplezésével és a jó megélésével egyaránt. Fontoljuk meg Pál apostol Efezusiakhoz irt levelének néhány megfogalmazását: Vessétek le a régi élet szerint való ó- embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett (4,22-24). Ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. (5,11) Látjuk, hogy mennyire jelen van mindez Kálvin megközelítésében, amikor a régi és az új én közötti küzdelmet, értelmünk és szívünk megújulását hangsúlyozza mint „élethivatást”, ahogyan azt Pál is említi. A gonosz megfékezésének belső erkölcsi kényszere erőteljes volt Kálvinban. Jóllehet az efezusiaknak leírtak elsősorban személyes életünkre vonatkoznak, közvetlenül Krisztus gyülekezetének életére is érvényesek. Sőt, sem Kálvin, sem egyetlen nagy egyházi vezető sem választotta el ezt a nyilvános szférában éléstől. A vallás közszerepe - beleértve erkölcsét is - elfogadottnak számított világszerte. Azonban gyakran előfordul, hogy amikor az egyik vallás uralkodóvá válik, akkor a többit csak megtűrik, és olykor üldözik is. Az utóbbi időben ez a kép megváltozott a pluralista demokráciákban. Az egyéni vallásosság minden formája megtűrt, és egyik sem válhat túlzottan nyilvánossá. A demokráciában nincs konszenzus a vallással kapcsolatban, a kormányzat és az oktatás feltételezhetően semlegesek. A vallásos csoportok azonban vásárolhatnak műsoridőt a rádióban és a televízióban, illetve széles körben megvalósítható a nyilvános megjelenés az interneten. Tehát még a pluralista felállásban is lehetséges a részleges nyilvános szerepvállalás, jóllehet más módon, mint a múltban. Ennek az az előnye, hogy a vallást nem kényszerítik rá az emberre. Annak ténye azonban továbbra is fennáll, hogy egyes értékrendszerek, ideológiák - vagy egyszerre több is - megpróbálják uralni a közszférát. Ma a pluralitás az uralkodó. Gyakran mutatnak rá arra, hogy elegendő modern és posztmodern tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy lássuk: a világi haszonelvűség - mint legfőbb hivatkozási pontunk - szekularizált sikerei lelki és erkölcsi űrt teremtenek az emberek számára. Az élet értelmének és az etikai tájékozódásnak kérdése újból és újból felmerül.19 Társadalometikai elemzők kérdések sokaságát teszik fel globális világunkban a jól formáltság és a deformáltság közötti különbséget illetően. A szekularizáció elutasította a teológiai témákat, de az 19 Koo van der Wal, Wat is er met de ethiek gebeurd? Over ethisch denken onder laatmoderne omstandigheden (Kämpen: Element, 2008), 141.skk. 40 Niii'ii\|iiiliiki Kiizi'lck
