Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Paul Wells: A kisebbségi lét kihívásai. Challenges of Being a Minority

Paul Wells Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra, és így Isten fiai vagytok hit által (26-27.V.). Ez egy komplex identitást eredményez annak a ténynek köszönhetően, hogy a hívek továbbra is zsidók és görögök, férfiak és nők, főnökök és beosztottak. A keresztyén identitást emberi alkotóelemeinkre és örökségeinkre öltözzük fel azzal a céllal, hogy megújítsa és átalakítsa azo­kat. A keresztyénektől az kívántatik meg, hogy a Krisztusban kapott új státu­szuk helyreállítsa azokat a realitásokat, amelyekből identitásuk összetevődik, és teljes egzisztenciájukat érintik. Istennek Krisztusban lévő gyermekei szá­mára az élet egésze más, és nem lehet az életet úgy kategorizálni, hogy a hívőnek olyan nyugodt élete legyen, amelyben az üzleti világ - a megszokott módon - elkülönül a hittől. Az élet minden területe az Ország szempontjainak van alávetve. Amikor a hit meg van fosztva életerejétől, elkerülhetetlenül elveszíti hatá­sát. A keresztyének olyanokká válnak, mint azok a „kegyes” ortodox muzul­mánok, akik hitüket egy lelki gettóba zárt hitetlenség földjén élik meg. A nyu­gati kultúrához való alkalmazkodás és együttműködés a rendszerrel - az az „európai muzulmán” magatartás, melyet sokat korholtak a radikálisok. A református hit nem arra hív, hogy megtagadjuk identitásunkat, hanem hogy kiteljesítsük azt minél több lehetséges életmegnyilvánulással. Ennek az elhívásnak a betöltéséhez az embernek nem kell többségben lennie, de meg­győződéssel és odaszántsággal kell rendelkeznie. Európában a keresztyének és az egyházak túlságosan sokat aggódtak a státusz, a számok, a befolyás, olykor még a gazdagság miatt is, és túlságosan keveset az olyan lényeges dolgok mi­att, mint pl. az újjászületés. Engedtek az alkalmazkodás, az együttműködés és a kompromisszum kísértésének, és a burzsoázia bástyájává váltak. A folyamat során a látás elveszett, a fény kialudt, a só elveszítette ízét (savour) és talán Megváltóját (Saviour) is. Európában a keresztyén kisebbségnek mindenekelőtt hit- és életradika­lizmusra van szüksége, amely arra hív, hogy következetesen és másképpen éljünk, úgy, ahogy annak református megnyilvánulása annak legjobb képvise­lőiben hangot talált. A keresztyén kisebbség speciális státusza Az evangéliumban megfogalmazott, szegényekkel kapcsolatos kedvező opció terjedelmes tintaáradatot szült, és számos missziói irányelvet formált. Hasonló figyelmet szentelhetnénk a keresztyén hívők kisebbségi és marginális státuszára és Jézus életének konkrét realitásaira.2’ Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a mi Urunk életszerű tanításának nagy része kisebbségeket és kisebbségi helyzeteket szólít meg. A textus, mely eszünkbe juthat, és amelyre időnként helytelenül hivatkoznak a kicsiség és a „kicsiny nyáj teológiák” igazolására, a Lukács 12,32: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Ennek a buz­dításnak a kontextusa a földi sanyarúságok okozta aggodalom és azoknak a dolgoknak a csábítása, amelyeket „a világ pogányái keresnek”, hogy enyhítsék 29 29 Murray, Post-Christendom, 310-317. 20 .Nil

Next

/
Thumbnails
Contents