Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Folt és ránc nélküli egyház. Church without Spot or Wrinkle
Füsti-N/lolnár Szilveszter kát kergetve ezzel, amely a spontán döntések sorát jelentette világos teológiai program nélkül. A túlélésre játszó egyház taktikájaként írható le leginkább ez az időszak, amelyben a környezetnek való kiszolgáltatottság sok tekintetben gúzsba kötötte az egyházi létet, még azokat a kezdeményezéseket is, amelyek az egyházi megújulást vették célba. Az új kihívások pedig óhatatlanul is megkövetelték volna azt a radikalizmust, amely nem a szélsó'ségek mentén, hanem az Igére építve határozzák meg az egyház küldetését a világban. Ezeket a kihívásokat röviden az alábbi témakörök szerint határozhatjuk meg. 1) A postmodern kihívásai a teológia és az egyház számára, 2) vallásos közömbösség, 3) a vallás archaikus formáinak visszatérése, 4) a szent fogalmának torzulásai. Végezetül elmondhatom, hogy a rendszerváltás utáni új helyzetben a Magyarországi Református Egyház nem volt képes áthidalni azt az ekkléziológiai szakadékot, amelyben megfelelően állíthatta volna középpontba az egyház krisztológiai alapjait, megteremtve így orientációjának régi-új perspektíváit a jelenre és a jövőre nézve. Ennek megfelelően a kialakult rendszerváltás utáni helyzetet egy olyan új fejezetként értékelhetjük, amelyben a donatista tényezők különösen is relevánssá tehetők. 4) A hatodik fejezetben (Una sanda catholica et apostolica - Ecclesia sine macula et ruga) tárgyalom azt, hogy a donatista tényezők hogyan segíthetnek megérteni a Magyarországi Református Egyház ekkléziológiai kihívásait az 1989-es időszak után. Ebben a részben elsősorban annak a rendszeres teológiai feladatnak kívánok megfelelni, amelyben az egyháztani, történeti és rendszeres teológiai elemeket párhuzamosan szemléljük, és értékeljük azokat az egyház egységének, szentségének és a nemzeti identitásnak összefüggéseiben. A tanulmány következtetései az előbb felvázolt fejezetek eredményeire nézve röviden a következők szerint összegezhetőek. A donatista tényezők szerepe az 1989/90-es fordulatot követően alapvetően három fő területen segíthet megérteni a Magyarországi Református Egyház ekkléziológiai helyzetét és kihívásait: 1) Az egyház önértelmezésében, amely nem hagyhatja figyelmen kívül egzisztenciális valóságának lényegét, az Úr Jézus Krisztust. Ennek során az egyház empirikus valósága nem korlátozódik csupán a környezet lehetőségeire és elvárásaira. 2) Konkrét történeti helyzetben, ahol konkrét hitvallási szituáció jöhet létre, amelyben az egyháznak számot kell adnia Urának. 3) Az egyházi konszenzusra nézve az Evangélium központi üzenetének meghatározásában. A Magyarországi Református Egyház helyzetéről az utolsó fejezet három fő témájának (az egyház egysége, szentsége és a nemzeti identitás) - az összefüggésében megállapíthatjuk, 1) hogy a Magyarországi Református Egyház egysége kihívásként áll előttünk a tekintetben, hogy hogyan értelmezzük és őrizzük meg az egységet. A kommunizmus éveiben jelenlévő ekkléziológiai deformitás nem tűnt el nyomtalanul a rendszer bukása után. Ez a Református Egyház elvi és gyakorlati orientációjának tévedéseit hívta életre. Következteté-
