Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Folt és ránc nélküli egyház. Church without Spot or Wrinkle

Füsti-Molnár Szilveszter

ugyanakkor a társadalom, állam és egyház összefüggéseiben gondolkozott, és lehetőségeit felismerve képes volt az ekkléziológiai megújulásra (Parmenides és Tyconius), időszerűvé és korszerűvé téve így az evangélium üzenetét.

Mindezek alapján a donatista identitás összességében az alábbi tényezők együtteseként határozható meg:

1) Sorspárhuzam Izraellel mint Isten kiválasztott népével. Ez olyan alapvető pozitív motívum a mozgalomban, amely képes e szerint relativizálni a többi donatista tényezőt is élesen megrajzolva így a donatista önértelmezés kontúrjait.

2) A idő speciális értelmezése. A donatizmus alapvetően a környezet hatásait teológiailag két idői kategóriának megfelelően értékeli: a szenvedés, a mártíromság időszaka és a megdicsőülés ideje. Különösen fontos kiemelni, hogy a mártíromság idejének felismerése a donatista történelemszemléletben alapvetően nem a jövő, hanem a múlt felé teszi orientálttá a mozgalmat. Az idők apokaliptikus végének várása így háttérbe szorul, és helyette a múlt dicsőségére való tekintés teszi lehetővé a múlttal való azonosulást, annak mártírjaival vagy éppen magával Jézussal.

3) A elkülönülés szerepe a donatista identitás egyik alapvető tényezője. Itt jut ugyanis érvényre, hogy az egyház nem keveredhet a bűnös világgal. A donatisták teológiai felfogásában a szeparálódásnak nem csak az utolsó ítéletben kell bekövetkeznie, hanem már itt, ebben a földi életben, amikor pontosan meghatározható az igaz és hamis ebben a világban, az egyházban. Az elkülönülés így kiváltképpen is erősíti a megváltásban való bizonyosságot.

4) Az egyházvezetés szerepét önállóan is külön faktorként emelhetjük ki. Itt sokkal inkább a tertullianusi felfogás érvényesül a cyprianusival ellentétben. Az egyházvezetők püspöki tisztsége egy olyan elit státuszt jelent, amiben úgy állnak előttünk az erre alkalmas személyek, mint pneumethoroi-ok (a Lélek birtokosai) és gnostikoi-ok (mint akik részesednek az isteni bölcsességben). A püspöki tisztségnek ez a donatista meghatározása tulajdonképpen az államvallás útjára lépett keresztyén egyházvezetéssel szemben fellépő kritika, amelyben tagadhatatlanul háttérbe szorultak azok a karizmák, amely során valakiből alkalmas egyházvezető lehetett.

5) A szenvedés szükségessége a keresztyéni életben egy másik olyan tényező, amely mártíromságban hitvalló magatartás, az igaz egyháznak és tagjainak olyan védjegye, amely kiváltképpen is hozzájárul az egyház lényegéhez.

6) A keresztyén üzenet megújítása a donatizmuson belül az egyház szentségének és katolicitásának témakörében kap jelentős szerepet. A keresztyén üzenet megújításában különösen a krisztológiai és eszkatológiai elemek kerülnek előtérbe. A következő kérdéssel kellett szembesülnie a donatizmusnak: Hogyan tudja az egyetemes egyház színterén az egységben érvényre juttatni egy helyi egyházban, gyülekezetben a mindig megújuló keresztyén üzenetet? A donatista válasz radikális szélsőségbe lendült át, amikor előtérbe helyezte a szakadás lehető-