Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Folt és ránc nélküli egyház. Church without Spot or Wrinkle
Füsti-Molnár Szilveszter csak töredékesen vagyunk képesek felfogni (lKor 13, 9) Isten egyházának végső meghatározottságát Jézus Krisztusban. Mindezek ellenére, megfelelő ekkléziológiai támpontot találhatunk az efézusi levélben, ahol Pál az egyházat úgy jellemzi, mint ami folt és ránc nélküli ( ecclesia sine macula et ruga). Jelen tanulmány az úgynevezett rendszerváltás utáni Magyarországi Református Egyház ekkléziológiai kihívásait jellemzi és elemzi, amihez rendszerező paradigmául a Krisztus utáni negyedik századi donatista mozgalom meghatározó teológiai elemeit hívja segítségül, melyeknek - meggyőződésem szerint - kiváltképpen is fontos üzenete van a mai egyházunk számára. A magyar helyzet párhuzamba állítása az első jelentős egyházszakadással (donatista) egy szélesebb spektrumú teológiai értékelést tesz lehetővé, és olyan történelmi távlatot is jelent, ami mindenképpen kívánatos egy ilyen elemző feltárásnál. A donatizmus mint szakadár egyházi mozgalom a diokletiánusi keresztyénüldözéseket követően (303-305) vált jelentőssé az északnyugat-afrikai térségben, és ezt a szerepét egészen a hetedik századig, a mohamedán invázióig fenntartotta. A donatista mozgalom hosszú fennállása során számos összetett teológiai probléma merült fel a Katolikus Egyházzal folytatott polémiában. Eszaknyugat-Afrika keresztyénségének negyedik századi ekkléziológiai megoldásai sok esetben nem voltak a szélsőségektől sem mentesek, és befolyással voltak és vannak az egyház történetére egészen napjainkig. Augustinus írásai is jól tükrözik a donatisták által felvetett ekkléziológiai problémáknak azt a komplexitását, amelyben alapvető teológiai megfontolások mentén rajzolódott meg az egyház természete és képe olyan szorongattatott helyzetben, amikor a meghatározó körülmény a keresztyénséggel való ellenséges szembenállás vagy éppen az üldözés volt. A donatista-katolikus vitában az ekkléziológia fő kérdései kerültek előtérbe, amelyek a keresztyén egyház szentségének és katolicitásának függvényében kívánták meghatározni az egyház lényegét mint a Krisztus teste, annak egyetemes és lokális színterén. A fő probléma az alábbi rövid kérdésben összegezhető: Ubi ecclesia? - amely időről-időre felmerülő kérdéssé vált, kikövezve ezzel az ekkléziológiai kihívások útját. Mindezek alapján a donatista mozgalomra nem úgy kell tekinteni érveléseinkben, mint ami kizárólag az egyház történetének múltjához kapcsolható jelenség, hanem sokkal inkább úgy, hogy annak teológiai kérdései és megfontolásai bármikor életre kelhetnek különböző ekkléziasztikai szituációkban, különösen is a keresztyén egyház üldözését követő időszakokban. Az ilyen időszakokra nyomatékosan is érvényes a múlttal való szembesülés kötelezettsége annak érdekében, hogy felismerhetővé váljon Isten akarata a jelenben és - reménység szerint - a jövőre nézve is. A donatista mozgalom teológiájának megértését az úgynevezett donatista tényezők szerint összegezem, amelyek alatt azokat az alkotóelemeket értjük, amelyek létrehozzák a donatista identitást. Ezeknek az elemeknek a meghatározása a tanulmány második részének végén található. Azt is meg kell jegyezni, hogy a donatista tényezők nem mindig egyforma számban és intenzitással vannak jelen a különböző egyházi helyzetekben. Sőt, ahogyan a donatizmus saját történelmében is láthatjuk, ezek az összetevők a mozgalmon belül is további szakadásokhoz vezettek, vagy éppen a katolikus
