Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Megjegyzések Bibliáinkhoz. Comments ont he Bible
Fekete Csaba ágyi Tönkő Márton fiával, a későbbi professzorral együtt. A nyomdász már 1717 karácsonya táján haza indult, 1718 első napjaiban meg is érkezett Debrecenbe. Megírta naplójában, hogy a Biblia kinyomtatása után hazajött. Miért írják akkor szerte hibásan vagy 1718-nak, máskor meg 1719-nek a megjelenés évét a legkülönbözőbb közlemények? Ennek oka 19. századi tévedés. Akkor már elfeledték, vagy még a felderíthető körülmények részben ismeretlenek voltak. Volt olyan is, aki a Biblia későbbi megégetését semmi módon nem akarta elhinni. Az évszámot sem tisztázták, hanem továbbra is a 19. századi hagyományt örökítették, egyik 20. századi értekezés is. 2008-ban a Magyar Könyvszemle két tanulmánya is foglalkozott a helyes keltezéssel, amelyet a 18. században is, meg egyes későbbi tanulmányokban is helyesen olvasunk. Az 1717-re keltezés a nyomtatás körülményeinek feltártsága, a kereskedő elszámolása miatt is kétségtelen. A magyar Biblia országos kiállítására készült katalógusban (2008) a helyes 1717-es évszám van. (2) Öröklött és szintén téves adat a magyar Biblia egyik negyedrét kiadásának 1700-ra keltezése. Ez valóban antedatált. Csupán 1725 táján jelent meg ez a Szenei Molnár kiadását másoló családi használatra szánt utánnyomás. Sokáig ennek megjelenési évét is helyesen tudták, mint ahogyan a Komáromi Csipkés kiadásáról is tudták a 18. század végén, hogy mikor készült. A nyomtatás évszáma elég könnyen tisztázható, ha valaki utána olvas. Vannak azonban olyan vélekedések, amelyek nem tisztázhatók ilyen könnyen, éppen ezért helyesbítésük sokkal reménytelenebb. (3) Zsenge teológus diákként hamarosan nagyon erős kételyeim támadtak a puritánság ismérveivel kapcsolatban, bár akkor még kevéske tudásom akadályozta, hogy ezek valódi mivoltáról jó véleményt alkossak. Ez a kételyem azért terjedt ki a Váradi Bibliára is, mert ennek széljegyzeteit hagyományosan puritánnak állították. Egyik legelső dolgozatomban foglalkoztam én is a vizso- lyi és váradi széljegyzetek összehasonlításával, ez Módis László professzorom érdeme. Néhányunktól csupán szövegszerű összehasonlítást kért és várt el. A hasonlóság kétségtelennek látszott, a fő vonás a rövidítés vagy teljes elhagyás volt. Nem értettem. Ezért nekivetettem magamat, és már akkor nagy örömmel végigolvastam a magyar Biblia történetére vonatkozó szinte teljes szakirodalmat, amelynek felsorolását a Studia et Acta lapjain Czegle Imre bácsi (őt nyári gyakorlaton ismertem meg a Bodrogparti Athénban) jóval később összeállította. Kerestem, de sehogyan nem találtam semmiféle sajátos puritán jellemzőt. Némi kajánsággal figyeltem később (már könyvtárosként), mikor szak- dolgozatot író egyetemistákat küldtek tanáraik (Debrecenben tanulókat és szegedieket is), hogy mutassák ki az ötvenes évek ideológiájának megfelelő puritán értelmezés szerint a széljegyzetek forradalmi vonásait. Nem és nem találták. Kínlódtak. Nem is találhatták. Hisz forradalmi nézeteket kellett volna vallania a magyar lelkésznemzedéket nevelő irénikus Pareusnak és a herborni akadémia bibliai tudósának, Piscatornak, akkor látszott volna ez a széljegyzetekben. Nem így van. Ennek valós oka van, ezt pontosan ki is mutatta Vásárhelyi Judit, aki Szenei Molnár imádságoskönyvét kiadta és forrásait hosszú ideje kutatta. Zömében Szenei Molnár kiadásából vette át a Vizsolyi Biblia módosított és lerövidített széljegyzeteit, magyarázatait az idősebbik Köleséri Sámuel. 110 Ml
