Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
Syabó Lajos és ez, saját bevallása szerint keservesebb és szűkebb kenyér volt, mint például Borneóban annak idején az óriáskígyó vadászat. Bizony szűk kenyeret jelentett. Mert például a taktai faluban is (hiába tették közhírré, s hiába ajánlotta pap, jegyző, tanító), egyetlen paraszt sem jelent meg az előadáson, pedig tél volt, ráérő idő, mikor eszi meg az unalom az embert. Viszont beléptidíjul 40 fillért kellett volna fizetni (oh mely csekélység azért az érdekes színes világért, amit az öreg nyújtott érte), de 40 fillér mégiscsak 40 fillér (négy cigaretta ára!), s mivel egyáltalán nem valószínű, hogy taktai embernek valaha is lesz dolga ott az óperencián túl, hát minek költsön olyanra, aminek nem veszi hasznát. így az öreg dzsungeles ember csak néhány gyermeknek, meg a papnak, tanítónak jelenlétében tartott egy órás előadást hajborzoló élményeiről, s az irdatlan földek messzi tájairól, embereiről. Meg egy öreg parasztnak, aki merő véletlenségből bevetődött oda. De ez unatkozva hallgatta, csak akkor csillant fel a szeme, mikor a tudós arról a borneói vad szokásról kezdett beszélni, hogy ott az öreg embereket megeszik. Itt, az előadásnak ennél a részénél érdeklődéssel kezdett figyelni az öreg, s helyeslőén bólintgatott:- Ippeg úgy, mint nálunk, tekintetes úr. Itt is a megfáradott öregembert semmi nem becsülik, s meg akarják enni. Hej, egyforma a világ és annak szokása erre is, arra is! Mikor vége volt az előadásnak, az öreg tudós megszemlélte a pénztárt és olyan fintorra rándulhatott az arca, mmt valaha a dajákok közt, mikor az óriáskígyó csapdában csak néhány haszontalan gyíkot talált. Valamit mormogott, hogy oroszlánok kellenének ide, az ilyen faluba, hiszen egy fejvadász telepen is nagyobb érdeklődés lenne egy előadás iránt, mint itt ezeknél... Szóval a bevétel olyan, de olyan csekély volt, hogy abból se a kosztja, se az éjjeli szállása nem telt volna ki az öregúrnak. Azért a tanító adott neki ebédet és uzsonnát, vacsorára és éjjeli szállásra pedig a pap hívta meg. Akkor este történt a papi WC földrajzi felmagasz- talása is. Azon az estén (mint egy vén varázsló) csodálatos tájakat, embereket, szokásokat idézett fel az öregúr, ahogy ültek ott a lámpa kedves fényében (kint szikrázott a hold). És ő beszélt, beszélt Abesszíniáról, Madagaszkárról, Borneóról és a dzsungelekről, oh a végtelen dzsungelek- ről, amelyekbe bemegy az ember, mint roppant alagútba, ifjú erővel és évek múlva találja meg a másik végüket, oh micsoda évek múlva! És akkor büszkén felcsattant az öreg dzsungelember hangja:- Egy dologra vagyok még büszke tiszteletes uram, földrajzi és etnográfiai felfedezéseim mellett. És ez az a velem született tehetség, hogy soha nem tévedtem el 30 év alatt. Mindig megtaláltam a helyes hányt, a legvadabb bozótban is, mindig meg tudtam találni azt, amit kerestem. A pap mélázva bólogatott, s akkor az öreg felállott:- Pardon egy pillanatra kimegyek... A pap is felállott:- Majd megmutatom... Az öreg tiltakozóan emelte fel kezét: 92
