Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Simon Norbert: Was Albert istenképe műveiben
Simon Norbert Wass Albert istenképe műveiben Az emberi élet legizgalmasabb és egyben legrejtettebb pontja az, hogyan viszonyul a transzcendenshez. Minden ember más és más, így' másképp látja azt a hatalmat, amelyben mindenki, kivétel nélkül hisz. Nevezhetjük a felsőbbséget Buddhának, Allahnak, Istennek, de bármi másnak is, hiszen sokféle neve van, de lehet akár földi dolgokra is gondolni, ilyen a pénz, a boldogság, a jó érzete, a gyermekek, vagy' bármi, ami meghatározza az ember mindennapjait. A keresztyén embernek ez a legfelsőbb meghatározója Isten, úgy, ahogy önmagát Szentháromság egy' örök Isten néven kijelentette a Bibliában. Wass Albert életét O határozta meg. Ez számtalan művében érződik, oly annyira, hogy' bátran nevén is nevezi a Teremtőt. Nem szégyell Róla beszélni, hanem bátran adja tovább az élénk bizonyságtételt, amely példaértékű a mtndenkori ember számára. Tudjuk mindannyian, hogy' az ember életében számtalan kérdést intéz Urához, amelyek többnyire a mindennapi élettel vannak összefüggésben. Kíváncsiak vagyunk, mi miért történik, hogy kellene valamit helyesen tennünk, hogy az Istennek vagy embertársainknak tetsszen, vagy csak azért, hogy boldogabbak lehessünk. Sokan és sokféleképpen fogalmazzák meg magukban ezeket, ám leírni nem mindenki képes, hiszen az Istennel való kapcsolatot egyfajta misztérium övezi, amely'be nem mmdenki kap egyforma betekintést. Az is nyilvánvaló, hogy nem mindenkinek adatott olyan talentum, amelynek segítségével le tudná írni, mit is jelent neki Isten az ő életében. Wass Albertnek mindkettő adatott, és nem is restelli megosztani másokkal, mit jelentett neki a Mindenható. Erről a megtapasztalásról szeretnék írni, hogy fedezzük fel és tanuljunk abból, hogyan lehet Oróla elmélkedni. Számtalan teológiai irányzat kutatta, miben nyilvánul meg Isten: hol lehet tetten érni az O munkáját, és hol van legközelebb az emberhez.' A földi halandó mmden bizonnyal a tennészetben találkozott először azzal, hogy ily'en gyönyörű rendszert csak O tud alkotni. Ezt így írja a költő: „Fűben, virágban, dalban, fában, ihletésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben 0 benne nincsen, yl rasgnyi életünk alatt 1 1 A téma teológiai kifejtését lásd dr. Szűcs Ferenc: Dogmatikai prolegomena c. könyvében. 58. kk. 78
