Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Teológiai-etikai kérdések az első kötabla parancsolataiban Vasárnap megemlékezünk Krisztus életéről és keresztjéről, és ünnepeljük győzelmét a bűn és a halál fölött. Éppen ezért nem szabad az újpogányság bűnébe esnünk, amelv nem tud Isten nagy megváltó tetteiről a világ történelemében, sem az O országa eljövetelének ígéretéről. A vasárnap szabadsága a megváltás szabadsága. Ne essünk a törvényes kedés hibájába se, és ne is fordítsunk hátat a vasárnapnak! A jövő társadalma Nem kétséges, hogy' a gyors változás része korunk társadalmának. Az autók és repülőgépek, a rádió, televízió és az Internet feltalálása megváltoztatta a „modern” ember életét. A kommunikáció nagyon gyors. Ez azt jelenti, hogy az élet központi irányítása nem annyira egyszerű és nem is megbecsült. Sőt, ez napjainkban a tekintély kérdésének a része. Kinek van joga megmondani, hogy mit csináljak? Csakis nekem. Természetesen a gyakorlatban még mindig léteznek a család, a világi felsőbbség, az iskola, az egyház és a szomszédság struktúrái. Az élet azonban sokkal széttöredezettebb. A „dobd el” mentalitás uralkodik egyre inkább. Egy' néhányéves számítógépet folyamatosan bővíteni kell, míg végül újat kell venni helyette. A termékek csillogó műanyag csomagolásban vannak, amit azonnal ki is dobunk, amint megvásároljuk. Gyorsétkezdékben vagy konferenciákon szemétbe dobjuk a műany'ag villákat és poharakat. Természetesen az újrafeldolgozás mindennek hasznát veheti, de ez a „dobd el” gondolkodás- mód része az újfajta életmódnak. Mivel már így' is küszködünk azzal, hogy' különbséget tegyünk a filmek, az Internet virtuális valósága és a napi élet valósága között, „dobd el” mentalitásunk megfertőzheti kapcsolatainkat is. Egy're inkább gépként kezeljük az embereket. Amíg jól működnek, minden rendben van. Ha valami elromlik, egyszerűen eldobjuk, mert könnyebb újat találni, mint a régit megjavítani. A széthullott, szétesett család a társadalomra nehezedő nyomás jele. A válások mellett sok olyan család van, ahol a családtagok egymástól messze laknak, földrajzilag és gondolkodásukban is. Ez természetesen a múltban is sokszor így' volt. Ma azonban még több alternatíva áll rendelkezésre, például a homoszexuális kapcsolatok egyenlő jogainak helyeslése. A család, ami egykor a nagyszülőket, a nagynéniket és nagybácsikat is jelentette, ma már egészen kicsi egység, vagy' talán már nem is egység. Ehhez hozzájárul még a „generációs szakadék”, és máris látjuk, hogy' a család „már rég nem az, mint ami egy'kor volt.” A (poszt)modcrn életre jellemzőek az ad hoc tagságok. Az emberek egyre kevésbé hűségesek a szervezetekhez, pártokhoz, egyházakhoz, egyikből a másikba vándorolnak. Ez része a „szabadpiac” elképzelésnek. Mindez arról szól, hogy' azok a döntéseink, amelyek tagságra, barátságokra, a vallásra stb. vonatkoznak, nem véglegesek. Lehet hogy' ma ezt választjuk, holnap pedig egy másikat. 65
