Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban

Teológiai-etikai kérdések az első kötabla parancsolataiban

Vagy hogy Istenben „élünk, mozgunk és vagyunk” — Pál a sztoikus költőktől veszi ezt az idézetet. Pál azonban új igazságokat is hirdetett: kiemelte, miként Ura Isten a történelemnek, és különösen azt, hogy feltámasztotta Krisztust a halálból.

Megállapíthatjuk tehát, hogy fenn kell tartanunk a bibliai bizonyságtétel egyedi voltát, még akkor is, ha teret hagyunk az általános kijelentésnek és mások hitének. Nem az a hivatásunk, hogy mindent kárhoztassunk a másik hitében. A keresztyének feladata az, hogy Krisztus kérdésére mutassanak rá: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Máté 16:15) és „Mi a véleményetek a Krisztusról?” (22:42) Ha valaki Krisztushoz tér egy másik vallásból, fokozatosan látni fogja, mi hiányzik vagy mi a rossz a saját vallásában. Ez ugyanakkor igaz arra is, ahogyan mi megéljük a keresztyén vallást. A Krisztushoz fordulás mindig saját énünk meghalása, valamint régi vallásos és nem vallásos szokásainknak levetkőzése is. T. S. Eliot versében, A háromkirályok utalásában a bölcsek, miután látták a világ világosságát, visszatérnek a „régi függelembe” és látják, hogy „ez a Születés ... olyan volt mint a Halál”. Valami hasonlót ábrázol Ferenczv Károly festménye, A háromkirályok (1989) is. A bölcsek árnyas erdőn kelnek át, mi pedig nem tudjuk, hogy a világosság felé tartanak, vagy továbbra is a sötétben bolyongnak majd.

A probléma az, hogy' nem akarunk meghalni saját légi énünknek. Nem adjuk fel könnyen régi elképzeléseinket. Nem szeretünk megtérni. A tendencia gyakran az, hogy elfogadunk valamit Krisztusból, de ragaszkodunk régi útjainkhoz is, régi énünkhöz, régi vallásunkhoz. Amikor más vallások kerülnek szóba, konkrétan rá kell kérdeznünk, mely részei elfogadhatók és melyek bálványimádók. Mint a nagy ideológiák, a nagy vallások is jó és rossz keverékei. Fontos tehát a régi mondás: ahol nincs igazi vallásosság, ott nincs erény (ubi non est vera religio, ibi nec virtus) .4

De mi az igaz vallás? Először saját álláspontunkkal kell tisztában lennünk, mely a Biblián, a Jézus Krisztusban adott örömüzeneten alapszik. Ezek után tanulmányoznunk kell a világvallásokat, megérteni azok alapvető szándékát. Ami még ennél is fontosabb: meg kell ismerkednünk, beszélgetnünk kell, barátkoznunk kell olyanokkal, akik más valláshoz tartoznak. Csak ekkor mérlegelhetjük azt, hogy mennyire legyünk befogadók és kirekesztők. Azaz igazságosnak, előítélet mentesnek kell lennünk másokkal. Csak kegyelemben ítélhetünk, elfogadva mindazt, ami nemes és jó, bárhol is található, rámutatva Krisztus kegyelmére, mely tökéletesít és átalakít minden más ideológiai és vallásos meggyőződést. Ügy kell erről vallást tennünk, hogy közben ne legyünk türelmetlenek másokkal, és magunkat ítéljük meg leginkább. Ez az ecclesia nagy feladata.

4 Sebestyén Jenő, Református etika (Budapest: Iránytű, 1993), 72.

51