Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - FÜGGELÉK - T. S. Eliot: Hamvazószerda (1930)
T. S. Eliot S az elveszett szív megkeményszik és vigad Örvendve az elveszett orgonáknak s a tenger elveszett hangjainak S a gyarló szellem éled s lázad újra Mert az elgörbült aranypálcikát s az elveszett tengerszagot akarja Éled hogy visszanyerje még A fiirj pitypalatyát s a bukdosó lilét S a szem vakon teremtve tapogat Kitöltve ivor kapuk közt üres alakzatokat És a szagtól a homokos föld sós zamata ébredez A meghalás meg a születés között a feszültség ideje ez Magányosság helye hol összefut három álom A kék sziklák övezte tájon De ha a borókafáról remegő' hangok elhalnak a csendben A másik boróka remegése feleljen. Áldott nővér, szent atya, ki lelke a forrásnak, lelke vagy a kertnek, Ne tűrd, hogy hamissággal hitessük magunkat Taníts minket törődni nem törődni Taníts meg ülni csöndesen Még e sziklák között is, Békességünk az Ő akaratában És még e sziklák között is Nővér, anya És lelke a folyónak, lelke az óceánnak, Ne légyen tőlem elrekesztve orcád S a kiáltásom jusson el Tehozzád Fordította: Vas István 138
