Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Dénes: A hazai iskolázás helyzetének kritikája az 1669-es pataki zsinat tükrében

A HAZAI ISKOLÁZÁS HELYZETÉNEK KRITIKÁJA AZ 1669-ES PATAKI ZSINAT TÜKRÉBEN

egészséges, ha az itthon megszerezhető magas színvonalú műveltség kiegészítője lenne. Mert a képzeletbeli mérleg másik serpenyőjébe igen súlyos problémák találhatók. Az első az általános kiszolgáltatottság. A peregrinusok kénytelenek olyan szokásokhoz is alkalmazkodni, amelyek hagyományaiktól, erkölcsüktől idegenek, azokkal nehezen békíthetők össze. Az utazás feltételei nem biztosítottak, törvénytelenségek vagy éppen természeti viszontagságok következtében gyakran járnak életveszélyben a vándorló diákok. Mindezeken túl a megnyerhető szellemi haszon nincs arányban a ráfordított költséggel és testi-lelki fáradsággal, törődéssel. Ezért diákjaink „több kárral mint haszonnal” megtett útjuk után így szólnak:

Csaknem üres fejünk,

Elfogyott költségünk,

Mit mívellyiink útunkban?

Elég ha már láttuk Angliát s bé-jártuk,

Ezért lehetünk számban.

Isten légyen hozzád,

Pénzünk elfogyatád,

Visszatérünk hazánkba.

Nem nehéz észrevenni az ironikus megjegyzés mögött a kettős kritikát. Tanulmányi tekintetben a peregrináció nem sokat ér, de azért Anglia puszta meglátogatásáért itthon megbecsülés jár:

Elég ha már láttuk Angliát s bé-jártuk,

Ezért lehetünk számban.^

Ezeken a peregrinusokon azonban nem szabad számon kérni helyzetüket, inkább „szánakozásra és megsiratásra” való a sorsuk.

Miután Szenczi János szándéka szerint a magyar (református) iskolaügy felkarolására buzdított orációjában, a létező helyzetet nem festhette le jónak, helyesnek és fenntarthatónak, ide értve a külföldi tanulmányutat is. A retorika szabályai szerint élt a túlzás (hiperbola) alkalmazásával. Ezért nem járnánk helyes úton, ha most példák hosszadalmas felsorolásával igyekeznénk igazolni, hogy mennyi szellemi hasznot hozott a magyarságnak a peregrináció. Helyesebb, ha azt vizsgáljuk meg, hogy Szenczi János érvei mennyire gyökereztek a valóságban, vagy pusztán retorikai fikciók voltak.

Bizonyos, hogy a külföldi tanulmányút rendkívül költséges vállalkozás volt. Meg kellett hozzá szerezni az utazás, a szállás, az étkezés és egyéb napi sziik- 13

13 Ebből talán valamiféle puritán-ellenesség is kiolvasható. Az mindenesetre világos, hogy a külföldet járt lelkészeknek kijáró tiszteletet finom gúnnyal illeti Szenczi János.

111