Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Tonhaizer Tibor: Luther után - Marx előtt. Egyházak a történelem és az ideológiák sodrásában
Luther után Marx előtt dalúan liturgikus reformokra törekedett, egyhásyilkotmányi kérdések ugyanolyan hidegen hagyták, mint a politikaiak” — írja Heussi.23 Persze a háttérben nyilván e mögött is volt némi politika, s nem tekinthetjük véletlennek, hogy az ortodox lutheránusok, mint például Scheibel, Steffens és Huschke nem csak a központi hatalom „cezaropapista” törekvéseit, de ezeken keresztül már magát az uniót is erőteljesen támadták. Vezetésükkel ólutheránus gyülekezetek jöttek létre, melyeket az állam nem volt hajlandó elismerni, sőt igyekezett lépten-nyomon ellehetetleníteni a működésüket, de ellenállásukat megtörni végső soron nem tudta. Sőt, az ólutheránus gyülekezetek száma, — melyek tagjai aló. századi wittenbergi reformáció elárulásával vádolták az unió vezetőit — lassú növekedésnek indult. Ebben nem kis szerepe volt IV. Frigyes Vilmos (1840-1861) az eddigiekhez képest liberálisnak tűnő valláspolitikájának, aki mindjárt uralkodásának kezdetén az ólutheránusokat sújtó rendeleteket visszavonta, s a letartóztatott lelkészeket szabadon engedte. Ily módon az 1841-es boroszlói zsinaton létrejöhetett a Poroszországi Evangélikus-Lutheránus Egyház. Időközben azonban eljutottunk a 19. század derekáig, s IV. Frigyes Vilmos uralkodása már kivezet bennünket a romantika korából. A negyvenes évek végétől, a marxista szellem kiformálódásának előestéjén egy új korszak veszi kezdetét, a forradalmak és a modernitás kora, mely a maga racionalitását még ha közvetetten is, de a felvilágosodás szellemiségéhez hasonlóan a teológiába is óhatatlanul belecsempészte. Kibontakozott egy újfajta kritikai irányzat, melynek hátterében látens módon ott húzódott Hegel spekulatív filozófiája. David Friedrich Strauss, majd az ő nyomdokain haladva Ferdinand Christian Baur és a tübingem iskola igen kemény bírálat alá vonta nem csak a keresztény hagyományokat, de magát a Szentírást is, mintegy megkérdőjelezve annak ihletettségét, s így egyszersmind a hitelességét. E folyamat mibenlétének és a tárgyalt korszak vallásügyi helyzetének átfogóbb vizsgálata azonban már egy másik ilyen jellegű tanulmány tárgyát képezhetné... Felhasznált irodalom: Barta János: „Napkirályok” tündöklése, Csokonai, Debrecen, 1996. Colijn, )os: Egyháztörténelem, Sárospatak, 1996. Friedenthal, Richard: Luther élete és kora, Gondolat, Bp. 1983. Heussi, Kari: Az egyháztörténet kézikönyve, Osiris, Bp. 2000. Hill, Jonathan: A keresztény gondolkodás története, Athenaeum, Bp. 2005.’ Prepuk Anikó: A zsidóság Közép-és Kelet-Európábán, Csokonai, Debrecen, 1997. Ranke von Leopold: A pápák története, Hungária, Bp. é.n. 23 Heussi, i.m. 466. 21
