Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről Ne légyen tőlem elrekesztve orcád S a kiáltásom jusson el Tehozzád. Az „elveszett szív” és a „gyarló szellem” igyekeznek visszafordulni az olyan örömökhöz, amelyeket itt a tenger, a virágok és az elmúlt emlékek jelképeznek. Ez az a „bár”, amivel a hatodik rész kezdődik. A költő egyszerre idézi meg a múltat és remél egy lelkibb életét. Elengedés az előrelépés érdekében. A múlt örömei közül nem mindegyik volt rossz, de késznek kell lennie arra, hogy ezeken túllépjen. Egy időre világtagadónak kell lennie annak érdekében, hogy igent mondjon a legmagasztosabb értékekre. Eliot azonban nem alkuszik meg ezen a ponton. Azt akarja mondani, hogy a zarándokút nagyon nehéz. Úgy érezhetjük, hogy Eliot lefejti rétegről rétegre az élet hagymáját, és végül nem marad semmink. Ez azonban gyakorlás a megtérésben, egyfajta fordulópont, de korántsem a teljes látkép. „A másik boróka remegése feleljen” („Let the other yew be shaken”) úgy is olvasható, hogy „A másik te (éned) remegése feleljen” („Let the other you be shaken”). Megvan a veszélye annak, hogy „hamissággal hitessük magunkat”. Szeretjük magunkat hitetni anélkül, hogy szívünk és életünk valóban megtérésen ment volna keresztül. Meg kell tanulnunk azt, amit Eliot már korábban megmutatott: „üresek” vagyunk, „...a szem vakon teremtve tapogat” megfogalmazás azokra a hamis álmokra utal, amelyek elcsábítanak, azokra a reményekre, tervekre és eszmékre, amelyekben olyan alternatív megváltást keresünk, amelyet az isteni Ige (Szó) nem közöl. A „három álom” bármely olyan három választásunk lehet, amelyben életünk értelmét keressük: például család, munka, öröm stb. Vagy a „három álom” ebben a versben lehet múlt, jelen és jövő, vagy éppen föld, purgatórium/pokol és menny. A sorrend fordított: a meghalást követi a(z újjájsziilctés. A „lelke a fo- lyónak, lelke az óceánnak” kép Eliot gyermekkorában gyökerezhet, mivel a Mississippihez közel nőtt fel, a nyarat pedig a massachusettsi part mellett töltötte. A „tűr” („suffer”) ige a régi angolban jelentette azt is, hogy „enged”. Ezt az igét használja a King James Bible is, amikor azt mondja Jézus, hogy „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket...” A „Békességünk az Ő akaratában” megfogalmazás számos klasszikus teológiai írásban és Danténál is megtalálható. A „Ne légyen tőlem elrekesztve orcád” egy középkori himnusz sorát juttathatja eszünkbe: „Elválni Tőled ne engedj soha engem!”3s „S a kiáltásom jusson el Tehozzád” szintén liturgikus szöveg része, a pap szavaira adott válasz: „Hallgasd meg, Uram, imádságomat” (Zsoltár 102). Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egész vers lényegében egy imádság, jóllehet összetettebb, mint azok, amelyeket általában mi suttogunk el. A megfordulásnak ennél a pontjánál az imádság az egyetlen válasz az átokföldje és az üresek zsákutca megtapasztalására. Az imádság a fordulóponté6 Sokként élte meg annak a kornak az „elveszett nemzedéke”, hogy miután a kulturális kétségbeesés elioti ábrázolásával azonosulhatott, korábbi verseihez képest a költő most teljesen 35 36 35 Anima Christi, vö.: Herbert, 47. Eliot szó szerint veszi át az Anima Christi imádság angol fordításának ezt a sorát, amelyet a magyar fordítás ismét nem tükröz, (a ford, megj.) 36 Spender, 134. 63
