Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről

Frank Sawyer

Harmadik rész

Ebben a részben a költő újszerűén veszi elő a megfordulás témáját:

Az első fordulón, föl a második emeletre Megfordultam és láttam ott alant Ugyanazon alakot a korlátra tekeredve A gőz alatt a bűzben igyekezve Küzdött az emeletek ördögével Ki a remény s a kétség álarcát viselte.

A vers itt erőteljes sorvégi rímeket használ, főként az „emeletre” hangzását kiemelve. Ez az üdvösség útja, a hit zarándokának hegyre kapaszkodása, a szent hely, sőt Isten felé. Ezek a reménység és a kétségbeesés lépései azokat a gondolatokat, értékeket és választási lehetőségeket illetően, amelyek az emberi „szívből” és a „világból” származnak - a kételkedés démonja mindig társul szegődik a hit lelke mellé. A költő ezt már feltárta Az üresekben, amikor rámutatott arra, milyen megsemmisítő, amikor a kielégítő cél elérése soha nem valósul meg:

Odahull az eszme És a teremtés Odahull az indulat És a válasz Közé az árnyék Mert Tied az Ország

Az Úri imádság egy sorának dőlt betűs ismétlése egy liturgikus helyzet imitálá- sának egy módja, de az üresek számára ez olyan mértékig szekularizált, hogy nem tudják, hová forduljanak. A kérdés az volt: melyik országnak van maradandó értéke? A Hamvazószerdában Eliot ismét egymás mellé helyezi a választási lehetőségeket:

Az első fordulón, föl a harmadik emeletre Hornyolt ablak hasasodott mint a fügefa gyümölcse S a virágzó galagonya egy legelős táj mögött A szélesvállú alak, aki zöldbe, kékbe öltözött,

Antik fuvolával a májusidőt bűvölte.

A zilált haj édes, a barna haj, a szájára zilált,

Barna haj és orgona fürtje;

A múlatás, a fuvolaszó, a szellem szünetei, léptei, föl a harmadik emeletre,

Tünedezve, tünedezve; az erő, mely reményen és kétségen túlra vetve Kapaszkodik a harmadik emeletre.

Uram, nem vagyok méltó Uram, nem vagyok méltó

hanem csak mondd azt a szót.

56