Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről

Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről Jelenti a „lélek” bűnei fölé való emelkedést is, amelyeket szintén a test bűnei­nek nevez - mint például irigység, harag és gó'g.16 * Pál apostol írásaiban a „test”/„hústest” az Isten akarata ellen lázadó emberiségre utal. Ebbe beletar­tozik az, amit a test, az értelem és a lélek bűneinek nevezhetünk.'7 Másképpen megfogalmazva: a „test” a térben való testi létezés, véges és bűnös életünk, a „lelki” pedig az Isten felé irányultságunk, vagy az örök és megváltott életünk. Eszerint az értelmezés szerint „test” és a „lélek” nem két része embertestünk­nek, hanem teljes létezésünk két irányultsága. Többféle mozgalom - vallásos és fdozófiai - létezett, amely a gonoszt az „anyagban” (véges lehetó'ségeinkben) helyezte el, a jót pedig a „lélekben” (beleértve az értelmet is). Eliot hagyományos nyelvezetet használ, amikor a test levetéséről beszél. Ez nem jelenti mindjárt azt, hogy a testi élet tagadásá­nak dualizmusába esett. Eliot arról is neves, ahogyan rámutatott (a megrom­lott) emberi társadalom és kultúra különböző' részeit átható gonoszra. Talán mondhatjuk azt, hogy Augustinushoz hasonlóan Eliot test és lélek hagyomá­nyos dualizmusából indul ki - annak újplatonista és gnosztikus formájában -, de a továbbiakban azt egy átalakított formában, nem csupán egyszerű dualiz­musban fejezi ki. Ebben az esetben az élet egzisztenciális felfogásával van dol­gunk, nem pedig különálló „ontológiai” részekkel. A különbséget a következő­képpen is magyarázták: a Bibliában a választási lehetőségek kettőssége a jó és a rossz „szív” közötti választás. Ez a szív „irányultságának” megválasztása - Isten akarata mellett vagy azzal szemben. Ez az O- és Újszövetség lényege. Az újplatonista szentségképzettel, mint például a plótinoszi végestől, az esetleges valóságtól való meneküléssel (azaz az anyagi hátrahagyása a lelki elérése érde­kében) szemben a Biblia a mindennapi, történeti esetleges valóság megszente- lődéséről beszél.18 Kétségtelen, hogy ez a vers inkább a dualista nézetet fejezi ki (anyag/lélek dichotómiáját), de felmenthetjük Eliotot azzal a megállapítás­sal, hogy ennek a lelkiségnek szándékos gyakorlása ez annak érdekében (mint az egymást követő lépcsőfordulók), hogy elmozduljon a világi dolgokról való lemondástól a lelki megújulás felé, a világ megújult szakrális felfogása felé. Eliot egész költészetére jellemzően ez a vers is gazdag metaforákban és különböző forrásokra utalásban. Ezeket a hivatkozásokat nagyon szabadon illeszti egybe és hozza létre belőlük saját történetét. A második részben a kulcsszavak a hangulatot fejezik ki: csontok, sivatag, titokban, feledve, kiokád stb. Ez lelki halál a megtisztulás, a megtérés útját járva. Másrészt találkozunk olyan szavakkal és kifejezésekkel, mint például: a nappal hűvösében, áldott, felragyog stb. A költő érdekes társításokat végez: áldott homok, világossággal ragyogó és öröméneket zengő tetemek. Mindez arra utal, hogy ezeket a tete­meket Isten megváltja. A „megváltás” kifejezés szintén a csontokkal kapcso­latban jelenik meg. A borókafenyőnek is jelentősége van, mint ami Illés meg­újulásának a helyszíne (íKir 19,1-8).19 Avers küzdelem a megújulásért, annak 16 Ld. például Galata 5,iókk. u A szív, lélek, értelem, test páli kategóriáiról lásd Herman Ridderbos: Paul: An Out­line of His Theology, Grand Rapids, Eerdmans, 1975, III. rész, 19. szakasz, H4kk. 18 Vö.: Charles Taylor: A Secular Age, Harvard University Press, 2007, 275kk. 19 A Grimm testvérek egyik meséjére is gondolhatunk, amelyben egy meggyilkolt gyermek tetemét a borókafenyő tövébe temetik, ahol az csodálatosan életre kel. 53

Next

/
Thumbnails
Contents