Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről

Frank Sawyer vajon dualizmus lesz az eredménye (nem tudja, hogyan kapcsolhatná össze a mulandót az örökkel), vagy a teljesebb, az egész(séges)ebb felé visz. A lelki szempont hangsúlyozása nem a világ jó dolgaitól, hanem attól a „világtól” való elfordulást jelenti, melyet az eltorzult és félrevitt jó dolgok ideológiai hajszolá­saként lehet definiálni, legyen szó akár hatalomról, pénzró'l, élvezetekről stb. A modern idők, a szegénység, a környezetszennyezés stb. globális problémáit elemező jelenkori írók azt mondják: ...ha a ma megbénító bizonytalanságának és kínzó problémáinak mély lelki gyökerei (ideológiai gyökerei) vannak, akkor csak egyfajta lelki meg- vagy visszafordulás, az emberek legmélyebb vágyainak és meg­győződéseinek szintjén történő fordulat lehet képes arra, hogy a ma makacs dilemmáiból gyakorlati kiutat készítsen elő. Az ilyen fordulat­tal nem számoló problémakezelő megoldások nem lesznek eredmé­nyesek.9 A megfordulás fogalmának ismétlődése az idézett bekezdésben összhangban van Eliot mondanivalójával, akinek szintén jelent meg két könyve hitről és társadalomról, és akinek jó orra volt az ideológiák kiszimatolásához. A költő- zarándok tehát azt reméli, hogy folytathatja útját megkülönböztetve a mara­dandó dolgokat a jelentéktelenektől, az ideológiai vakságot a jó felé fordulás­tól. Egy ellenhang azonban arra figyelmezteti a költőt, hogy ezek a szent­ségben megtett lépések korlátozottak: Mert tudom az idő mindig idő S a tér csak tér és mindig az S ami létezik csak az időben létező S csak a térben igaz Örülök hogy olyanok amilyenek a dolgok És lemondok az áldott arcról Életünk és lelkünk kétértelműségeinek elismerésével találkozunk itt. A jól ismert teológus, Tillich nagyon megkapóan fogalmazta ezt meg.10 Sokféle két­értelműségről beszél, amelyek jelen vannak gondolkodásunkban és tetteink­ben. Az esztétikai kifejezésre juttatással kapcsolatban a következőt mondja - ami Eliot szándékával szintén egybecseng: „...az esztétikai képzet semmivel sem kevésbé egyértelmű, mint az ismereti fogalom és a megragadó szó.”11 Idő­höz és térhez vagyunk kötve. Körülmények és helyzetek kéznél vannak, de a lehetőségeket nem mindig lehet elérni. Megfordulásában a költő mintha két útra mutatna. Nem kívánja a régi utat járni, az új utat azonban csak egy dara­9 Bob Goudzwaard, Mark Vander Vennen & David Van Heemst: Hope in Troubled Times: A New Vision for Confronting Global Crises, Grand Rapids, Baker Aca­demic, 2007, 58. 10 Paul Tillich, Rendszeres teológia, ford. Szabó István, Budapest, Osiris, 1996, IV. rész. 11 Tillich, 424. 50

Next

/
Thumbnails
Contents