Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében

Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében

3.4. Az új hit

Ketcham Péterrel, a Krisztust megtagadó tanítvánnyal azonosítja Tomast.74 Eszerint az értelmezés szerint Tomasnak ugyanaz a vétke, mint amivel ő vádolja Istent. A kamera valóban Tomasra irányul, miközben Algot, a harangozó Péter tagadásáról és Krisztus magára maradásáról beszél: „Elhagyták őt. Mindannyian. Egészen egyedül maradt. Ez lehetett csak az igazi szenvedés... Megérteni, hogy senki sem értette. Hogy egyedül van, amikor szüksége lenne rá, hogy valaki legyen mellette. Micsoda iszonyú szenvedés. Bizony.” Érdemesebb azonban a film végéhez közeledve azt mondani, hogy Tomas leginkább a szenvedő Krisztus alakjával tud azonosulni.?6 Krisztus igazi szenvedése abban állt, hogy mindenki elhagyta, hátat fordított neki, még az Atya Isten is:

És a legrosszabb még nem ez volt. Amikor Krisztust a keresztre feszítették, és ott függött kínjai között, felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Akkorát kiáltott, amekkorát csak tudott. Azt hitte, hogy mennyei atyja elhagyta. Azt hitte, hogy mindaz, amit prédikált, hazugság volt. (Tomas arcát látjuk.) Krisztust iszonyatos kétségek gyötörték néhány perccel a halála előtt. Hát nem ez volt a legborzalmasabb szenvedése? Az Isten csendje.

Tomas a keresztnek ezt az agóniáját érti meg: amikor Isten nem felelt saját Fiának.?6 Gibson „Isten multidimenzionális csendjének” nevezi ezt: csend a teremtények fölött és saját Fia fölött. Az ember ebből megértheti, hogy többé nincs egyedül.??

Időközben Biom, a kántor is megérkezik abban reménykedve, hogy elmarad az istentisztelet. Kígyó módjára hátulról keríti be Martát, és arra akarja rávenni, hogy hagyja el Tomast. A néző tudja, hogy ez azt jelentené: Marta feladja a küldetését. Biom a lelkésznél is próbálkozik: nem kell megtartani az istentiszteletet, mivel csak Marta jött el, aki pedig nem számít. Biom képviseli a „legyen”-re tett erőtlen kísérletek visszhangszerű ellentétét: „ne legyen”.

Felesége halála után Tomasnak egyetlen oka az volt az életben maradásra, hogy használhasson, de túlságosan gyenge ahhoz, hogy Isten bármiben is hasznát tudná venni munkájában.?8 Tomast nem lehet új erővel megtölteni, Martát annál inkább. A film végén Marta veszi át a hitért való küzdelmet. Az írta a levelében, hogy többé nem fog imádkozni. Most azonban letérdel, lehajtja a fejét, profiljának sziluettjét nagyközeliben látjuk, nem valami absztrakt igazság vagy bölcsesség után vágyódik, mely felülmúlja értelmünket, hanem

?4 Ketcham i.m. 175k.

?5 Cohen i.m. 192. Ez a Krisztussal való azonosulás azonban nem válik a Krisztussal való közösséggé Tomas számára.

?6 Steene: „Images and Words”, 30.

?? Gibson i.m. 113.

?8 Vö.: Nagy Zoltán: „Krisztus csonkja és a gyengeség apoteózisa - Ingmar Bergman Úrvacsora című filmje egy evangélikus lelkész szemével”, Lelkipásztor, 74. 1999: 2- 435