Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Tonhaizer Tibor: Luther után - Marx előtt. Egyházak a történelem és az ideológiák sodrásában

Luti ihr u i án Marx élő it

hogy a kor színvonalához mérten a lehető legmagasabb szintre azt csak fia, József császár (1765-1790) juttatta el. A császárnő többek között a nem kifejezetten protestánsbarát rendeletéivel írta be magát a kereszténység történelmébe, de tény, hogy különösebben a zsidósággal sem rokonszenvezett. Mint az un. barokk katolicizmus képviselője, vallási türelmet nem ismert és 1742. december 24-én, mintegy „karácsonyi ajándék” gyanánt kiadta a saját vallásügyi rendeletét apja, VI. Károly nevezetes 1731. évi Carolina Resoludo-ja mintájára. Mária Terézia uralkodásának idején bizonyos térségekben drasztikusan csökkent az artikuláris helyek száma,12 13 protestáns templomok tucatjait zárták be és alakították át katobkus isten- tiszteleti célokra, megyéspüspökök ellenőrizték a protestáns lelkészek munkáját stb. A zsidókat azzal gyanúsította, hogy az örökösödési háború idején (1740-1748) összejátszottak a poroszokkal, — ti. gazdag zsidó kereskedők anyagilag támogatták a porosz hadviselést — s ezért kiutasította őket Prága városából. A környező falvakból egy esztendő múltán térhettek vissza. A prágai zsidóság viszonylagosan nagy létszámának oka egyébként még I. Lipót császár (1658-1705) antijudaista pohdkájában keresendő, aki először Bécsből, majd egész Alsó-Ausztriából kiutasította a zsidókat, akik közül sokan Prágában találtak új otthont, mások pedig I. Frigyes Vilmos porosz király (1713-1740) meghívására Berlinben telepedtek le. A porosz uralkodó „ökumenikus” gondolkodására utal emellett az a rendelete is, miszerint Poroszország minden leendő teológusának, illetve lelkészének legalább egy évet a pietista szellemiségéről jól ismert Halle városában kellett tanulnia. E kötelezettség alól egyedül a königsbergi egyetem hallgatóit mentesítette.1’

József császár már társuralkodása idején, 1767-ben uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését, sőt mi több a placétumot még a püspöki rendeletekre is kiterjesztette. Ezzel a császárság területén jelentős mértékben csorbult az a bevett évezredes joggyakorlat, miszerint a pápai rendeletek a világi törvények felett állnak, s a világi uralkodók kötelesek engedelmeskedni a pápai felhívásnak. Ugyanakkor rendeleti úton a legapróbb részletekbe menően szabályozásra kerültek az istentiszteletek, a prédikációk időtartamára, sőt még a templomokban használatos gyertyák számára is külön passzusok vonatkoztak. A „hasznos” tevékenységet nem folytató szerzetesrendek éppúgy’ feloszlatásra kerültek, mint ahogyan a püspöki szemináriumokat is bezárták, s így ettől kezdve papképzést kizárólag az állam által szigorúan felügyelt központi szemináriumokban lehetett folytatni Bécsben, cenzúrázott tankönyvek és a rendszert kiszolgáló tanárok segítségével.

Míg a katolikus egyház számára a jozefinista törvények jószerivel elfogadhatatlanok voltak, addig a protestáns egyházak — legalábbis a ko12 Olyan települések, leginkább szabad királyi városok, ahol a protestáns lelkészek mindennemű egyházi szertartást végezhettek.

13 Johannes Wallmann: A pietizmus Kálvin, Budapest. 2000, 94.

15