Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében
Rácsok Gabriella KARIN: Olyan tanácstalanok vagyunk. 54 TOMAS: Mindannyian tele vagyunk félelemmel, többé vagy kevésbé. Bíznunk kell Istenben. (Jonas Persson lassan felemeli fejét, Tomasra néz. Tomas láthatóan zavarba jön, elkapja tekintetét Jónásról. Feláll, kezét nagyközeliben látjuk. Lassan elhúzza a kezét, egy pillanatra mintha meggondolná magát, megáll a kéz, majd befejezi a mozdulatot. Jonas fölé áll, de továbbra sem néz rá. Jonas viszont le sem veszi róla a tekintetét.) Az ember nyugodtan éli az életét, egyszer csak borzasztó hírek zavarják meg a nyugalmát. Az összefüggések letaglózzák az embert, és Isten olyan messze van. ... Tehetetlennek érzem magamat. Nem tudom, mit mondjak. Megértem a félelmét (lassan Jonas felé fordul és a szemébe néz), de élnünk kell. JONAS: Miért kell élnünk? TOMAS: (Tomas ismét elveszi tekintetét Jónásról.) Hát... JONAS: (Jonas is maga elé néz.) A tiszteletes úr beteg, nem volna szabad itt vitatkoznia. Úgysem jutunk egyszer sem a végére. TOMAS: De, igen. Mondjunk ki mindent, ami kikívánkozik. (Tomas a kezét Jonas vállára teszi.) JONAS: Nem, nem, az lehetetlen... Tomas megígérteti Jonasszal, hogy egy félórával később visszajön. Nem világos, hogy Tomas miért hívja vissza Jónást. Valami külső elvárásnak, normának akar megfelelni, vagy abban reménykedik, hogy ha képes Jonas kétségeire választ találni, akkor saját kétségeit is el tudja hallgattatni?ss Amint Tomas kinyitja a sekrestye ajtaját, hogy kikísérje Perssonnékat, a képkocka egyszerre mutatja Tomast, Jónást és a falon lévő fesziiletets5, hármójukat mintegy keretbe foglalja az ajtó. Kiábrázolt agónia. Tomas kimegy a templomba, megáll az oltár előtt: „Milyen együgyű kép” - mondja, miközben a feszületet bámulja: Isten megkínzott Fia a kereszten az Atya Isten térde között.57 „Isten szeretet és a szeretet Isten” - elkezdődik a tétel megsemmisítése. Tomas kinyilvánítja hitetlenségét: nem akar egy 54 55 * 57 54 Jónásnak a kínaiak atombombájától való félelme egyfajta globális szorongást, tehetetlenséget és sebezhetó'séget fejez ki. Az atombomba rettentése „fenyegető' éjként lóg fejünk fölött. Az átlagember itt minden bizonnyal bepillantást nyer abba a Semmibe, amit művész és filozófus már korábban kezdett komolyan venni. Az atombomba az emberi létezés ijesztő és totális eshetőségét tárja fel. Az egzisztencializmus az atomkorszak filozófiája.” Barrett i.m. 65. 55 Cohen i.m. 184,186. 56 „A száj kiáltásra nyílik, a karok groteszkül kifacsarva, az ujjak a szögek köré görbülnek, a homlok véres a tövisektől, a test előrefeszül, mintha szabadulni akarna a keresztfától. A szúrágta szobor porladó fa szagát árasztja, hosszú csíkokban pereg róla a festék.” Filmtrilógia, 111. „Isten csendje, Krisztus eltorzult arca, a vér homlokán és a kezén, néma kiáltás az összezárt fogak mögött. Isten csendje.” Filmtrilógia, 122. 57 „Krisztus a kereszten, az Atya lábánál. Az Isten fekete hajú, barna szakállú, csodál- kozóan ívelő szemöldökkel. Röpköd a Galamb a feje fölött.” Filmtrilógia, 105. 30
