Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Alap P. F. Sell: A református teológia gyökerei, fejlődése és jövője
Alan P. F. Sell A számos társadalmi hatás közül, mely a református tradíciót érte, rámutathatunk például a rabszolgatartással kapcsolatos 19. századi változó nézetekre, és később a nőkkel kapcsolatos 19. és 20. századi kérdésekre. A református egyházak mára már egyetemesen elutasították a rabszolga kereskedelmet, míg a nők egyházban betöltött helyével kapcsolatban még ma is számos református egyházban szükséges a folytonos bizonyságtétel. Mindkét kérdésben a reformátusok - csakúgy, mint más keresztyének - arra jutottak, hogy az Evangéliumhoz kell felzárkózniuk, amely szerint mindenki egy a Krisztusban; teológiájukat pedig - különösen az egyházra és a szolgálatra vonatkozó tanaikat - felül kell vizsgálniuk.'' Az intellektuális környezet sok tényezője eredményezett teológiai finomítást. Itt például a felvilágosodás pozitív hasznára gondolok: többek között a deistáknak köszönhetjük azt a protestálást, mely az erkölcs érdekében tiltakozott egy olyan Istennel szemben, aki haragvó Atyaként addig nem tudott kegyelmes lenni, amíg meg nem ölte engedelmes Fiát. Ezzel szemben, ahogyan azt P. T. Forsyth megfogalmazta: „Az elégtétel nem megszerezte a kegyelmet, hanem a kegyelemből fakadt. ”s A modern bibliakutatás felemelkedése további jelentős tényező volt a teológia számára általában, nem kevésbé a református teológia számára, főként amiatt, hogy tradíciónk hivatalosan a Bibliát tekinti a hit és a rend elsődleges szabályának. Másrészt azonban ott vannak az ún. princetoni skolasztikusok - Charles Hodge és Archibald Alexander -, akik a Biblia tévedhetetlenségéről egy olyan doktrínát ismertettek, amely szerint a Biblia nemcsak tanbeli és erkölcsi kérdésekben tévedhetetlen, hanem a „tények megnevezésében is, akár tudományos, történelmi vagy földrajzi” tényekről legyen is szó.4 5 6 Ennek az elméletnek későbbi változatai - melyek ma is erőteljesek bizonyos körökben - nem egy belső szakadás alapját képezték. Másrészt a Szentírásnak ez az új megközelítése sok olyan református tudóst szült, akiknek a keresztyén hit központi tanai iránti elkötelezettségét egyáltalán nem gyengítették azok a meglátások, amelyeket a modern bibliakritikából vontak le. Saját korunkhoz érve egyszerűen felsorolom, ahogy a természeti teológia kérdésében egyesek Barthot, mások Brunnert követték, egyes teológusok a folyamat/fejlődés gondolkodás elveit tették magukévá, mások a kontextuális teológia egyikét vagy másikat alakították ki - fekete, felszabadítás, feminista, Minjung -, létrejött és egyre növekszik egyfajta konzervatív evangelikál teológia, és sokan vannak, akik - egy pluralista világban - a vallások teológiáját 4 Ószintén rá kell mutatunk arra, hogy számos református egyház, ahol még nem szenteltek fel női lelkészeket, inkább kulturális, mintsem bibliai vagy teológiai megfontolásból indul ki. Ez természetesen nem enyhíti azoknak a nőknek a fájdalmát, akik a szóban forgó egyházakban elhívást éreznek a szolgálatra. Vannak egyházak, amelyeknek évszázados lemaradásokat kell pótolniuk. Mindannyiunk kötelessége - nekünk, akiknek 1900 évünkbe telt, hogy nekigyürkőzzünk a nők lelkésszé szentelésének -, hogy ne türelmetlenkedjünk barátainkkal, jóllehet folyamatosan bátorítanunk kell őket annak meglátására, amit mi egy kissé megkésve fogtunk fel. 5 P. T. Forsyth: The Cruciality of the Cross, (1909), London, Independent Press, 1951, 41. 6 C. Hodge: Systematic Theology, New York, Scribners, 1871,1,163. 14
