Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - KÖSZÖNTÉS - Kádár Ferenc: Rektori tanévnyitó beszéd
Rektori tanéi^nyitö beszéd karokkal fogadnak máshol, így csak a becsületesebbek és az önkínzók maradnak itt. Majd ugyanezt lelkészként is meg lehet tenni, odébbállni újra meg újra az egyik gyülekezetbó'l a másikba, ahol könnyebb? De sorolom tovább az okokat: Egyházkerületünkből, gimnáziumainkból még mindig inkább más teológiára jelentkeznek a fiatalok, s nem ide. Tovább kell erősítenünk az együttműködést. Aztán: Felvidék már régen lezárta a „határokat” és nem enged hallgatót Patakra. Úgy tűnik, hogy újabban Kárpátalja is ugyanerre az útra tér, és ez nagy fájdalom, jelentős veszteség. A Generális Konvent meghirdetett nagy ívű egységesítő koncepciójával szöges ellentétben áll ez az elzárkózó magatartás. Mindenkinek bele kellene néznie a magyar református oktatás történetébe, illetve csak egyszerűen rá kellene nézni a térképre - Sárospataknak egyértelmű küldetése van e nemzetrészek irányában is! Persze, a fogyásnak vannak általános okai is. A legutóbbi jelentések szerint országosan csökken az egyházi felsőoktatásban résztvevők száma. Úgy tűnik, nem olyan vonzó az egyházi szolgálat, mint évekkel ezelőtt... Meg kell jegyezni, hogy a mostani megszorító, szűkítő oktatáspolitika a világi felsőoktatásban is létszámcsökkenést eredményezett, emiatt sok intézmény a létnemlét határára került. Hallható olyan egyházi vélemény, hogy a teológiákon „túltermelés” főijük, hiszen beteltek a gyülekezetek, az új, fiatal szolgatársaknak komoly elhelyezkedési nehézségeik vannak. Ez valóban olyan horderejű és valós probléma, hogy érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni. Milyen az egyház munkaerő-helyzete? Tudjuk, hogy a társadalomnak az egyik legdöntőbb kérdése a munkaerő-gazdálkodás, a munkanélküliség, az aránytalan elosztás, a munkaerő-felesleg. Vajon így van ez az egyházban is? Bizonyos vagyok afelől, hogy az egyházi munkaerő-helyzetet nem lehet önmagában vizsgálni. Az egyházzal kapcsolatban feltett kérdésekre jó választ ugyanis csak teológiai alapon lehet adni! így ezt a kérdést is egy nagyobb kérdéskörbe kell belehelyeznünk: mi jellemzi Isten országa munkaerő-helyzetét? Van-e Isten országának munkaerő-gazdálkodása? Az Úr Jézus két alap-megállapítást tesz ebben a kérdésben: a Mt 9,37- ben (és Lk 10,2-ben) találjuk meg ezt az Igét. Azt állítja egyrészt, hogy az aratnivaló sok, és azt állítja másrészt, hogy a munkás kevés. Jézus bejárta a környező településeket, tanított, gyógyított sokakat, szembesült az emberi erőtlenség, ínség, céltalanság nagy mértékével, és tanítja tanítványait, hogy ők is lássák ezeket. Ezért mondja, hogy az aratnivaló sok. Isten országában nincsen munkanélküliség, és nincsen túlképzés, munkaerő-felesleg, mert annyira sok a munka. Mindnyájan tudjuk ezt, akik már belekóstoltunk a szent szolgálatba. A gyülekezetben sokat szervezünk, ha ennél ötször annyi lelki napot, kirándulást, ifjúsági tábort, missziói alkalmat tudnánk szervezni, az is kevés lenne. Ha a lelkész családot látogat, félórára tervezi, de annyi gond tárul fel, hogy 2-3 óra is kevés. A kórházlelkész bemegy a kórházba, látja, hogy sok dolga lesz a betegek közt, ennél csak egy lesz majd még több, az orvosok, ápolók lelkigondozása. S nem folytatom. Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Ahol egy lelkész van, kellene még egy segédlelkész vagy hitoktató, de milyen jó lenne egy lelkészi munkatárs is. Ahol több lelkész van, ott is lehet találni olyan szol9
