Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - KÖSZÖNTÉS - Kádár Ferenc: Köszöntés a Debreceni Református Kollégium fennállásának 470. évfordulóján
Köszöntés Köszöntés A Debreceni Református Kollégium fennállásának 470. évfordulóján A Sárospataki Református Kollégium intézményeinek és egész közösségének köszöntését hozom. A 477 éves pataki Kollégium köszönti a 470 éves debreceni Kollégiumot. Ahogyan hisszük a kijelentett és írott Ige alapján állva, hogy van személyes predesztináció, úgy minden bizonnyal hinnünk lehet, hogy van intézményi predesztináció is. A történelem Ura a reformáció legkorábbi idó'szakától kezdve dicsőséges és szenvedésteljes sorsközösségben, a közös elhívás és szolgálatvégzés egységében rendelte el intézményeink kapcsolatát. Debrecen és Patak predesztinációja a testvériség, az, hogy ikercsillagként ragyogjanak a Kárpát-medence sok sötétséget, nyomorúságot, elnyomást látott itteni vidékein. A történelem Ura megmutatta, hogy valóban jobb kettőnek, mint egynek, mert amikor az egyik alma mater szorongattatott, a másik erős tudott lenni, amikor az egyikben a kürt szava bizonytalan hangzást tett, akkor a másik hitvallása messzebb hallatott. Mi Patakon soha nem felejtjük, hogy a XX. század közepének poklában, amikor a világ „perc-emberke” vezetői halálos ítéletet mondtak a mi iskoláinkra, akkor Debrecen befogadta diákjainkat, menekülőinket. S Istennek adunk hálát, hogy 40 évig a maradandóság városa helyettünk is fenntartotta a kollégiumi folyamatosságot. Ma, korunk sajátos szorongattatásai közepette ezt a predesztinációs hitet nem szabad feladnunk. Debrecen és Patak, de folytassuk a sort, Budapest és Pápa, Kolozsvár és Komárom testvériségre, közös szolgálatra rendeltetett. Éberen ügyelnünk kell arra, hogy ebben a közös szolgálatban mindnyájunkra szükség van, mindnyájunk sajátos hangjára, hangsúlyaira, mindnyájunk speciális feladatára. A Krisztus-test egységében csak egy alá- és fölérendeltség lehet: a Fő, a Krisztus, a tagok az Ő irányítása alatt egymásért éljenek! Ahhoz, hogy ez így legyen, olyan világos felismerésekre, olyan buzgóság- ra és bizonyosságra van szükségünk, mint az eleinknek megadatott. Ennek példájaként hadd idézzek Dézsi Andrásnak, a debreceni Kollégium első név szerint ismert rektorának verséből: „Felejtsetek immár minden félelmet, Adjon az Úristen oly bátor szívet, Hogy mind halálig vallhassátok ötét, Megmaradhassatok igaz hit mellett.” E sorokhoz a pataki Kollégium bibliai jel-igéjét idézem a Jelenések könyve 14,7-ből: „Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget!” Vegyen ki az Úristen szívetekből, szívünkből minden félelmet, s ajándékozzon meg egyetleneggyel, az Ő félelmével. Vegyen ki az Úristen minden dicsvágyat szívetekből és szívünkből, s ajándékozzon meg az Ő dicsőítésének igaz boldogságával! Debrecen, 2008. október 18. Kádár Ferenc rektor (SRTA) 7
