Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából

S^zibó í-djos

Kedves Berci Bácsi!1

Vettem leveledet. Ha Te „mélységes szomorúsággal” olvastad az én írásomat, én viszont a Tiédet „feneketlen szomorúsággal” olvastam. Majd egyszer élőszóval megmondom Neked, hogy miért.

Ennek az egész ügynek két része van, az együk a XXXIII. törvénycikk előtti, a másik a XXXIII. törvénycikk utáni. Ingathatatlan vagyok abban a hitemben, hogy az első résznek az igéje az I.Kir. 21,1-16 volt. A második résznek (amiben most vagyaink) viszont érzésem szerint ez az igéje: „Míg a gy ermek élt, addig böjtöltem és sírtam, mert ezt mondtam: ki tudja, talán az Ur könyörül rajtam és megél a gyermek. De most, hogyr meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? (II. Sám. 12,22-23.)

Visszatekintve az első részre igen-igen kicsiny vigasztalás az, hogy' a legrosszabb, amitől egyháztörténeti szempontból féltem, mégsem következett be, s a Zsinat (ha nagy'on finoman is), de mégis kifejezte, hogy amit tett, azt kényszerből és nem önkéntesen tette.

Az ügy7 így7 le is zárult az egyházra nézve, de nem zárult le reám nézve. Engem ugyanis az államosítás során az a veszedelem fenyeget, hogy a lelkészt WC-met (jámbor nádfedeles házacska a Takta-parton), miután az iskolai funduson van, s egybe van építve az iskolai WC-el, elveszik tőlem. Miután a nyomorult helyzetben levő egy7ház nincs abban a helyzetben, hogy7 új papi WC-t csináltasson, végsőkig ragaszkodom a régi WC-hez, bár tudom, hogy7 nem status confessionisról van szó, és nem érdemes érte mártiriumig nemet mondani.

Ez a „Nagyádája” ennek az ügynek. Meg is írom, bárhol vagy'ok én Arany Jánostól, vagy szegény Szabó Dezsőtől. Milyen szép volna, ha a krónika mégis happy enddel végződne, ezért nagyon kérlek, hogy Te a Te hatalmas befolyásoddal légy szíves odahatni, hogy ez a Wc ne vétessék el tőlem. Ez adassék meg még a meghagyott ősi kollégiumok mellé nagylelkű aufschlagnak. Ha ezt megcsinálod nekem, akkor nagy hálám mellett egy kéziratos példányt dedikálok neked a krónikából.

Előre is fogadd mély hálámat, melly'el vagyok szerető öcséd:

Taktaszada, 1948. június 25.

1 Bereczky Albert

106