Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
S^abó Lajos A pap sokáig, nagyon sokáig maradt úgy, odahajolva az Ige fölé, és a szívébe lassan beleszívódott a Dávid nyugvása. És belesóhajtott az éjszakába. Kelj fel fájdalmad nvoszolyájáról drága református Dávid, mert íme tenéked, miután elvétetett a gyermek, nem vénasszonyos lélekölő halottsiratgatás, hanem más a dolgod. Ne a halottat sirasd? Élőkre nézz! III „Küzdeni? Más korok küzdtek könyvért, keresztért, ostyáért és zászlóért: ez nekünk már mind semmi volt. Mi már a Semmiért harcoltunk...” (Babits) Krónikák írják, hogy mikor Temesváron Losonczi kapitulált a pogány török előtt, mindenbe bele tudott törődni. Beleegyezett, hogy elvetessék a vár (drága bástyája egy egész országnak), hogy elvétessék a kard (amelytől a becsület és a föld függött), és hogy elvétessék a mártí- romság szép lehetősége is. De mikor maradék rongvolt és véres csapatkájával a kaján török csordák között kivonult a várból és egy török utána kapott az apródja süvegének, kicsordult a keserű pohár. És Losonczi azért a kis dologért felborította a kapitulációt és képes volt arra, hogy a török kard alatt véres áldozattá legyen. Igen, mert túlcsordult a pohár. Azon az éjszakán, amely arra a napra következett, mikor az ecclesia militans kapitulált, fájdalomtól és beletörődéstől eltörődve feküdt rekamié-nyoszolyáján a taktai pap kábult álomban. De egyszer csak felrettent: kínt a szép piros hajnalban megszólalt a kakas, a parókia nagy pirostarka kakasa, amelyikről nemrégen állapította meg valaki, hogy a legbátrabb állat (mert csendőrcsákó díszítést mer viselni még ma is). A pap felriadt. Először kábán nézett szét, aztán eszébe jutott a tegnapi nap. A nagy történelmi esemény. És akkor, mint a villanás, szívébe hasított valami, de úgy, hogy majdnem felordított.- Jaj a WC! Erről egészen, teljesen, totálisan megfeledkezett ezekben az izgalmas napokban. Pedig, pedig — suttogta rémülten — pedig íme erre is rátenyerelt a törvény, hiszen ez is iskolai funduson terül el.- Hej azt a... Hát persze. Hiszen úgy építették az ősök, hogy közös legyen az oskolás gyermekekkel, azért pontosan az iskola és a papi ingatlan határán építették, de úgy, hogy az épület maga teljesen iskolai területen fekszik, csak kisebbik rekeszének ajtaja nyílik a parochiális fundusra.- Hej azt a... A papot kihajtotta az ágyából a nyugtalanság. Ruhát kapdosott magára, s kisietett a WC-hez. Hogy hátha, hátha, mégis... De nem. Itt nem lehetett vita. Minden mérés nélkül, egyszeri ránézésre is látszott, hogy a WC vitathatatlanul iskolai területen fekszik. Megsemmisülve nézte a pap és suttogott az ajka. Az ősökkel beszélt: 100
