Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Tonhaizer Tibor: Luther után - Marx előtt. Egyházak a történelem és az ideológiák sodrásában

T anulmányok

Tonhaijer Tibor

Luther után - Marx előtt

Egyházak a történelem és az ideológiák sodrásában

Az 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke hosszú időre konzerválta a német tartományok és fejedelemségek vallásügyi helyzetét. Szilárd jogi formába öntötte a két tábor között kialakuló erőviszonyokat, melyek meghatározó módon a protestáns oldal dominanciáját mutatták, noha csak nagyon sarkos értelemben teremtett vallásszabadságot a Német-római Császárág területén. Mind regionálisan, mind pedig felekezeti szempontból nézve behatárolta a lehetőségeket, hiszen minden esetben az adott régió fejedelmének vallási meggyőződése volt a mérvadó, a református hit gyakorlásának pedig törvényileg nézve nem is biztosított megfelelő hátteret. Maga Luther már meg sem élte a fent nevezett vallásbéke megteremtését, hiszen 1546-ban elhunyt, de eszmei hagyatékának ismeretében korántsem biztos, hogy teljes mértékben elégedett lett volna a megegyezéssel. Formailag nézve talán igen, hiszen ha nem is minden helyen, de jó néhány területen, ahol addig hevesen üldözték a protestánsokat, mostantól kezdve szabadon gyakorolhatóvá vált a hitük. Szemléletében ugyanakkor aligha, mivel sajnálatos tényként kell számba vennünk, hogy a 16. század második felének protestáns vallásossága már távolról sem volt összemérhető, az első évtizedek reményteljes várakozásaival, az élő reformált hittel. A hitújítás szükségességének gondolatát nem mindenki fogadta el, s akik igen, javarészt azok sem értették meg annak teljes lelki mélységét. Az idő múlásával pedig a helyzet inkább csak romlott, mintsem javult volna.

Wittenberg egykori nagytekintélyű professzora olyannyira tudatában volt e ténynek, hogy az a keserű csalódás sötét fellegeként bomlt rá életének utolsó, betegségei következtében egyébként is egyre nehezedő éveire. A neves Luther-kutató, Richard Friedenthal így ír erről:

„(Luther) egyre hangosabban panaszkodott az emberekre, akik egyáltalán nem akarnak megváltozni, még most sem, amikor kezükben van az evangélium ... Minden elakadt, a nagy birodalmi reform siralmasan megfeneklett, és reformááója terjeszz kedése ellenére sem az lett, amit várt. Az emberek nem vettek benne aktívan részt ■ ■ ■ Megmaradtak a régi énjüknél, a régi Adámnál. Semmi sem dőlt el egészen, intéződött el teljesen az első roham után, amelyet elindított ...A tűz már csak fojtottan égett, és sok helyen már el is nyomták ... Szinte kétségbeesetten hirdeti, hogy egyedül az imádkozás nyújt vigaszt.”1

Richard Friedenthai: Luther élete és kora Gondolat, Bp. 1983. 627-628.

9