Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban

Méliusz Juhász Péter

kegyelmetek rajta, hogy a Vargáék megh győsztek volna münköt, hanem tulajdonítsák betegségünknek, mert Püspök Uram mindenkor beteges.”63

Betegsége tudatában már életében készült a halálra. Mikor azt közeledni érezte, mint egykor Kálvin, ő is magához hívatta paptársait és a város tanácsát elbúcsúzni. Ekkor felolvastatta végrendeletét, mely személyes hitvallás is, hiszen nem földi javakról intézkedett, hanem hitelvi kérdésekről: a Szentháromságról, a megigazulásról, a bűn okáról.

1572. december 15-én érte a halál, temetése másnap volt. Akarata szerint a szertartás a legegyszerűbb módon folyt le, a harang se szólt.

Debrecen jegyzőkönyvében a 328. lapon 1572. december 16-án az alábbi latin nyelvű bejegyzés áll Méliusz juhász Péter elhunytáról és temetéséről: „A tiszteletre méltó és legmagasabb műveltséggel megáldott férfiú, Méliusz Péter úr, a debreceni eklézsia legéberebb szuperintendense, a december 16-ik napját megelőző éjjel 11 órakor lelkét az Ür kezébe ajánlva életét bevégezte. A következő napon sokaknak könnyei közt délután 2 órakor, igen nagy gyülekezet jelenlétében, a várostól keletre fekvő temetőkertbe, a nagyobbik domb tetején tétetett sírba s fölibe igen nagy kő gördíttetett.”64

VIII. Összegzés

Méliusz a református teológiát kiépítette a római katolicizmus, a lutheranizmus és az antitrinitárizmus irányában. Független gondolkodó volt, bár rendszerének kiépítéséhez felhasználta mások teológiai rendszereinek elemeit is (Kálvin, Melanchton, Buliinger, Zwingli, Szegedi Kis István és mások), de semmiképpen nem vette át teljes egészében azokat. „Méliusz nem a magyar »kálvinista« egyházat teremtette meg, hanem azt a református egyházat, amelynek Kálvin csak egyik, Magyarországon korántsem a legjobban ismert teológusa volt.”65 „Teológiáját nem lehet kirakni máshonnan kölcsönzött mozaikszemekből, mert fő vonásai éppen az erededség és egyöntetűség.”66 Összességében annyi elmondható róla, hogy a helvét reformáció nagy családjához tartozik.

A reformáció alapgondolata és teológiája nem volt forradalmi. Nem forradalmian újat akartak, hanem egy korábbi, sőt az eredendő állapothoz való visszatérést. Visszatérést a „forráshoz” és a korábban már elfogadott — de az évszázadok során elfelejtett vagy elhomályosított, elferdített — „katolikus”, azaz egyetemes hittételekhez.

A reformáció „forradalommá” Róma ellenállása miatt kezdett válni: amikor a hitújítók megtapasztalták, hogy ereded elképzelésük a

63 U.itt 670.

64 Hegyaljai Kiss Géza: Méliusz Horhi Juhász Péter életeDebrecen, 1940. 29-30.

65 A Magyarországi Ref. Egyház hitvallási irata MRE Egyetemes Konventjének Sajóosztálya, Bp. 1954. 81.

66 Bucsay Mihály: Méliusz Juhász Péter gondolatvilága. Confessio, 1980/2. 42.

95