Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben
AZ INTOLERANCIA MEGTESTESÍTŐJE: KÁLVIN JÁNOS sokak számára meghatározta. A 19. századi történelemkönyvek más iskolai tankönyvekkel együtt, segítettek kialakítani a protestantizmusnak ezt az amerikai értelmezését. Kálvin kritikus elutasítása egy olyan nagyobb irányzatot is felfed, mely az európai dolgokat utasította el — különösen vallási kérdésekben. Elsőn finomítás nélkül fogalmaz a 19. századi tankönyvekről készült átfogó tanulmányának végén: „Ahhoz, hogy a gyermek jó amerikai legyen, el kell utasítania Európát és az európai dolgokat”. Elsőn szerint a tankönyvíróik célja részben az volt, hogy meghatározzák „mit tekintenek amerikainak”.55 A „jót” összekapcsolták Amerikával, beleértve a szabadság, haladás, erkölcsi tökéletesedés jó eszményeit is. A „rosszat” Európához kötötték, ahol zsarnokság uralkodott különböző időszakokban, ahol a múlt várbörtön volt, az emberek nem voltak szabadok arra, hogy egyénként fejlődjenek. Amerika volt az ígéret földje, Európa volt Egyiptom, ahonnét az amerikaiak kimenekültek. A hasznosítható európai múltat Amerikában tökéletesítették — így Luther mint a lelkiismeret szabadságának előhírnöke előrevetít egy olyan Amerikát, ahol nem egyvalaki, hanem egy egész ország igényelné a szabadságot. Amit használhatatlannak tartottak, azt támadták, sőt még az európai múlt hibáit is kihasználták, hogy ezáltal is Amerika dicsősége ragyoghasson. A múltnak azt a képzetét, hogy az a „bölcsesség tárháza” szinte egészében elutasították.56 Ebben az értelemben az az ábrázolásmód, mely Kálvint az óvilági, európai intolerancia megtestesítőjeként mutatta be, jellegzetes példája volt annak, ahogyan a 19. századi tankönyvek az európai dolgokat szemlélték, illetve annak, hogy ezek a dolgok — kifejezetten — nem jellemezhetik /Amerikát. Nem csoda tehát, hogy az alapvetően európainak tekintett egyéb dolgok is kritika alá kerültek. Ahogy a század haladt előre, az intolerancia sztereo tipikus ábrázolását alkalmazták a puritánokra is. Jóllehet részben úgy tekintettek a puritánokra, mint Amerika alapítóira, a puritánok sem voltak jobban elfogadhatók a 19. századi érzékek számára, mint Kálvin. Miért? Ok szintén az európai múltat, s nem az amerikai jövőt jelenítették meg. Hátrafelé tekintettek, nem előre..., és Kálvinhoz kapcsolódtak. Sokatmondó az, hogy John Fiske Kálvin jellemzése — ő a szigorú bíró, aki halálra ítéli a bűnözőt — egy olyan könyvben jelenik meg, amely a puritánokról és „teokráciájukról” szól. Ez mutatja, hogyan kapcsolták (kapcsolják) össze Kálvint az amerikai kulturális köznyelvben a puritánokkal. Közös történetírási sorsban osztoznak sok 19. századi történelemtankönyvben, nagyrészt ugyanazon okok miatt. Ha Kálvint teljes egészében a Szervét ügyön keresztül értelmezték, a puritánokra csak a salemi boszorkánypereken keresztül tekinthettek. A tankönyvek ítéletalkotása mindkét esetben a szabadság elfojtásaként és elnyomó despotizmusként 55 Elsőn, 339,341. 56 Ld. Hatch, 10. 69
