Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben
AZ INTOLERANCIA MEGTESTESÍTŐJE: KÁLVIN JÁNOS különösen a francia kultúrát.13 Világos tehát, hogy a negatív Kálvin sztereotípiák nem Amerikából eredtek. Ezek a sztereotípiák azonban otthonra leltek az egyetemes történelemtankönyvekben Amerikában, ahol a tankönyvírók sajátos módon használták fel azokat, hogy alakítsák a 19. századi amerikaiak szemléletmódját nemcsak Kálvinnal, hanem magukkal mint amerikaiakkal kapcsolatban is. Ez egy olyan nép körében történt, amelynek eredeti szellemi elitje kálvinista volt. Alexander Fraser Tytler Woodhouselee Elements of General History (A£ egyetemes történelem alapjai) című munkája — melyet először 1801-ben adtak ki Edinburghban, majd 1809-ben Amerikában — szólaltatja meg azt a motívumot, amely mérvadóvá vált a század közepén amerikaiak által írt világtörténelmeknek. Woodhouselee tisztelte Kálvint racionalitásáért, de elítélte „intoleranciájáért ... üldöző lelkületéért”. Különbséget tett a reformátorok és a reformáció között, amely különösen meghatározóvá vált Kálvin 19. századi amerikai kisajátításában. Woodhouselee a reformáció tantételeit és nem a reformátorokat tartotta értékesnek. Kijelentette, hogy a tantételek „nem szenvednek fogyatkozást vagy gyalázatot azok miatt, akik hirdették azokat.”14 A „gyalázat”, amiről Woodhouselee beszélt, Szervét esete, egyike annak a két lényeges ügynek, amelyet a legtöbb tankönyv említ Kálvin tárgyalásánál. Szervét a Szentháromságról alkotott proto-unitárius szemlélete miatt üldözött volt Európában. Amikor Genfbe érkezett, letartóztatták és bíróság elé vitték. Kálvin, bár aktív résztvevője volt az ügy lefolytatásának, nem szavazta meg a halálos ítéletet. A városi tanács mondta ki a halálos ítéletet, a civil és egyházi hatóságok örömére Európa-szerte. Kálvin maga a fejvesztés mellett érvelt — melyet a kivégzés sokkal humánusabb módjának tekintett, mint a megégetést —, de a tanács figyelmen kívül hagyta érveit. Megégették Szervétet unitárius nézeteiért — mely főbenjáró bűnnek számított a polgári törvények szerint. Néhány eset megmutatja majd, hogyan írták le ezt az eseményt. Emma Willard volt a 19. század egyik legnépszerűbb történetírója. Széles körben elterjedt Universal History, in Perspective (Egyetemes történelem — objektív megítélésben) című művében néhány érdekes részletet szolgáltat a reformáció korabeli Genfről és kifejezetten említi Kálvin ottani tanítását. Ennyit tartalmaz a szöveg. A jobboldali széljegyzetben azonban — ahol a bekezdések összefoglalása jelenik meg — ezek a szavak állnak: „Kálvin 1542 körül [rossz az évszám] Szervétet mint eretneket megégetted”. Egy 13 Kálvin francia megítéléséről ld. Frank Pfeilschifter, Das Calvinbild bei Bo/sec und sein Portwirken im französischen KathoUjmus bis ins 20. Jahrhundert (Augsburg, 1983). 14 Alexander Fraser Tyder Woodhouse, Elements of General History, Annent and Modern; to which are added a Table of Chronology and a Comparative View of An dent and Modem Geograplry (Philadelphia, Pa., 1809), 261. 57
