Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kis Sándor: A lengyelországi reformáció
Kis Sándor ség és a hitből való megigazulás tekintetében. A kölcsönös vádaskodások után a gyűlés eredménytelenül végződött, a király elgondolása nem valósult meg, a különböző felekezetek képviselői nem közeledtek egymáshoz. Krasinski szerint az a református egyház, amelyik a három evangéliumi egyház közt a legerősebb és legbefolyásosabb volt, egyebek mellett azért sem tudott ellenállni a katolikus nyomásnak, mert nem volt egységes szervezete. Lengyelország mindhárom részében külön szervezetben éltek a gyülekezetek, csak néha jöttek össze generális zsinatra. Minden kerületben szuperintendens lelkészek vezetése alatt éltek, akik bizonyos tekintetben a katolikus püspökök hatósága alá tartoztak. Az espereseket életfogytiglan választották, intézkedési jogkörük korlátozott volt, nem bíráskodhattak, ez a zsinat jogköre volt. A három egyházi központot csak alkalomszerűen kapcsolta össze a generális zsinat. Nem volt olyan végrehajtó hatóság, amelyik intézkedhetett volna a generális zsinatok hosszú időszakai között elmaradt ügyekben, amikor a reformátusok ki voltak téve a jól szervezett katolikus egyház üldözésének. A protestánsoknak egy testületet kellett volna létesíteni a fővárosban, hogy állandó éberséggel őrködjön hitsorsosai ügyei felett. A felügyelet és állandó hatóság nélkül a reformátusok sürgős ügyekben nem tudtak tenni semmit. 1570-ben a szenátus többsége Róma ellenfele volt, 1648-ban János Kázmér uralkodása alatt 38 vajda közül csak 6 volt protestáns, a 33 vámagy közül négy, a 71 szenátor közül 10. A református egyház Lengyelországban nem volt a nép egyháza, hanem csak nemesi mozgalom. 1520-ban és 1538-ban a lengyel szejm parasztellenes törvényeket hoz. A parasztnak nem lehetett földtulajdona, szabad költözködési joga. Az 1555-ös törvény értelmében minden föld- birtokos a saját házában olyan istentiszteletet tarthatott, amilyen volt a meggyőződése. A reformációhoz húzó nemesség távolabbi álma volt a hatalom átvétele. A parasztság csak úri passziónak tartotta a reformációt, annak igazságaira nem tanították. Egyszerűen a földesúr kihordatta a templomból a szentek szobrait és képeit. A tudatlan paraszt nem tudta bajában kihez forduljon. Olyan egyszerű volt a kedves szent szobra előtt letérdelni, kérve segítségét. Krisztusig nem jutottak el, legfeljebb Mária szobrához. Nem értették, mi a hitből való megigazulás. És amikor a földesúr visszatért katolikusnak, boldogan vitték vissza a képeket és szobrokat templomaikba. A jezsuita tanítás eredménye: a lengyel katolikusság Mária- és keresztimádó lett. Krasinski beszél könyvében az antitrinitáriusokról, bár keveset. Megemlíti, hogy jól szervezettek voltak és erőszakosak. Eleinte még nem volt teljes a tanbeli szigorú különválás. Sok református gyülekezetben szociniánus — így nevezi őket Krasinski — szellem uralkodott. Ott voltak a protestáns zsinatokon, bár szavazati jog nélkül. Tagjai voltak az 1563-ban kiadott Bresti Biblia fordítói közösségének, pl. Bladrata György. A biblia- fordításra ráfogták, hogy antitrinitárius munka, és a Bibliát kiadó Mikolaj 52
