Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kis Sándor: A lengyelországi reformáció
A LENGYELORSZÁGI REFORMÁCIÓ A katolikus egyház magatartása. A 16. század Lengyelország fénykora, az ún. arany évszázad. Virágzik a tudomány, a krakkói egyetemet seregestől látogatják a külföldi tanulók, a magyarok is. Fellendül az irodalom. Ekkor él Jan Kochanowski, aki protestáns létére a lengyelek egyik büszkesége. I. vagy Öreg Zsigmond egyre inkább kedves a katolikusoknak. Keresztülviszi, hogy a nemesek is fizessenek tizedet. A papság birtoka nagyobb, mint a nemességé. I. Zsigmond ellene van a reformációnak, országgyűlési határozatok születnek a reformáció ellen. Utódja Zsigmond Ágost 1548-70 közötti uralkodása idején terjed el a reformáció a három országrészben, úgymint Kis- és Nagy-Lengyelországban és Litvániában. A legjelentősebb a helvét irányzat, tagjai Kis-Lengyelországban kizárólag nemesek. A katolikus nyomás ellen a megmaradás lehetősége a szövetség a reformáció irányzatai között. Ezen fáradozott külföldről hazatért Jan Laski (A Lascó) 1556 és 60 között, halála után 10 évvel jött létre a sandomiri egyezmény. Laski a szigorú kálvini predestinációtant enyhébben fogalmazta, az úrvacsoratan kérdésében pedig megalkudott: „Vagyis Jézus az úrvacsorái jegyekben valóban ott van”. A sandomiri egyezményt a mai lengyel reformátusok úgy nevezik: Az utolsó esély egyezménye. 1570 áprilisában kötötték meg. Krasinski szerint ez volt a lengyelországi protestánsok utolsó győzelme. Jól látták ezt a katolikusok, s minden írásukban harcoltak ellene, igyekeztek nevetség tárgyává tenni. De a legnagyobb veszedelem belülről, a protestánsok táborából jött. A lutheránusok aláírták ugyan az egyezményt, de kelletlenül. Egy Enoch nevű lengyel lelkész, aki nem akarta magát alávetni a cseh egyház fegyelmezésének, áttért lutheránusnak, két társával odáig ment, kijelentették, hogy inkább áttérnek katolikusnak, mint tovább tartson ez a szövetség. Inkább lesznek együtt a jezsuitákkal, mint a csehekkel. A viszály tüzét a protestánsok közt a jezsuiták szították, hízelegtek a hangoskodó Gericiusnak, akit egyetlen igazi lutheránusnak ismertek el Lengyelországban. Zsigmond Ágost idejében Kis-Lengyelországban 122 református gyülekezet volt, 1718-ban már csak 8. Nagy-Lengyelországban 80 gyülekezet, 1904-ben már csak egy maradt, Sielce. Litvániában 93 gyülekezet, 1718-ban már csak 51. 1570 őszén meghalt Zsigmond Ágost, mivel biztos utódja nem volt, nagyon kétségbeejtő helyzet alakult ki, amit a külföldi intrikák is növeltek. A protestáns párt hittestvért kért, vagy olyat, aki nekik kedvez. Ellenük már Zsigmond Ágost életében megkezdte a cselszövést a katolikus párt. Comiendoni pápai nuncius ezidőben ment Lengyelországba. Ö Miksa császár fiát Ernest főherceget akarta a lengyel trónra. Gyengíteni akarta az evangélium követőit, akiknek vezetője volt Jan Fiilej, a korona nagyhetmanja, az első állami tisztviselő, népszerűsége, tekintélye lehetőséget adott arra, hogy a trónt is elnyerje. A lutheránus főurak a nuncius 47
