Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Hendrik M. Vroom: Hit, élet, meglátások - tükör által
DK Hendrik M. Hroom Ford: Rácsok Gabriella Hit, élet, meglátások-tükör által. Héhány megjegyzés Dr. Gáspár Csaba László gondolataira válaszolva Megtisztelő volt számomra Dr. Gáspár Csaba László korreferátumát olvasni. Sok közös gondolatunk van. Gáspár hangsúlyozza, hogy a hit nemcsak elmélet, hanem megtapasztalás, bizalom, élet, mely magába foglalja az ismeretet, de annál mélyebbre hatol egzisztenciánkban. Mint a hermeneütikai tradícióhoz tartozó filozófus, teljes mértékben egyetértek ezekkel a megjegyzésekkel. Úgy érzem, hogy hozzám hasonlóan Gáspár is azt szeretné hangsúlyozni, hogy a hitnek mélyebb jelentése van az életben, mivel érzelmekre is épül, melyeket a liturgia és az istentisztelet is formálhat, vagy az, ahogyan emberek viselkednek, amikor egymással találkoznak vagy tisztelettel beszélgetnek másokról. Ügy gondolom, hogy' hitünk mélyebben gyökerező, alapvető kognitív, morális és esztétikai meglátások mentén működik. (Az érzelmek ennyire alapvető volta magyarázza például azt is, hogy a zene főszerepet játszik vallásos növekedésünk formálásában.) Más vallási hagyományok területén végzett kutatásaim is ezt a nézetet erősítik meg. Gáspár sátor modellje jól érzékelteti, hogy a hitünket éljük, és nem hagyhatjuk magunk mögött, amikor a közszférába kilépünk. Ahogyan azt nemrégen egy nigériai teológushallgató fogalmazta meg szépen: „Ha csak úgy' fogadnak el a közszférában, ha otthon hagyom a vallásom, akkor inkább nem veszek részt a közéletben, hiszen az már nem én lennék.” Gáspár bizonyos értelemben ugyanezt fogalmazza meg: a vallás egy sátor, amiben élünk. Jóllehet ennek a metaforának megvannak a maga érdemei, mégis félrevezető lehet, amikor a vallások közötti kapcsolatokról való gondolkodásban alkalmazzuk. Ez a modell segít megértetni azt, hogy a vallás fontos az élet egészére nézve, de elhomályosítja látásunkat, amikor más hithagyományok követőivel találkozunk. Gáspár azt mondja, hogy „Az ember mindig csak egyetlen sátorban tartózkodhat.” Ez valóban igaz egy sátorra, de ha az elképzelést a vallások közötti érintkezésre akarjuk kiterjeszteni, akkor téves következtetésekre vezet: mindenki csak egyetlen sátorban lakik; ez a születésünkkel veszi kezdetét, és így növünk bele egy hagyományába — egy konkrét sátorban élve. Az egy' életen át tartó egy sátorban tartózkodásnak egyértelmű ellenpéldája a megtérés. Az tény, hogy' emberek megtérnek, és vannak köztük olyanok, akik megtartják korábbi vallásuk / sátoruk egy részét, amikor keresztyén hitre térnek — ennél a pontnál pedig szertefoszlik a „sátor” metafora. Ismerek egy muzulmánt, aki jól ismert keresztyén teológusként Isten egységét hangsúlyozza. Egy végzős diákom hindu volt, amikor pedig pünkösdista lett 178
