Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr Molnár János: Harc az iszlám igazáért
Dr. Molnár János unió megszállta Afganisztánt, ez a keleti hatalom is elveszítette hitelességét a mohamedán világban. A moszlim kalendárium 1979 novemberében lépett a maga 15. századába. Ezt sok nyugtalanító esemény kisérte: ilyen volt a mekkai Nagy Mecset radikális muzulmánok általi elfoglalása, valamint a tuniszi Rasíd Ghannúsí azon kijelentése, hogy ebben a s^á^adban a* istjám védekező álláspontjából a támadásba megy át, új helyzetbe kerül, mert e^ a s^á^ad iszlám állam s^á^ada leszAz iszlám mintha a védekezésből támadásba ment volna át, mégpedig az egész világ ellen. Mintha újra felelevenedett volna a „dár al- istjám" és a „dár al-harb “ (az iszlám és a háború háza) szószerinti vétele, mint a 632- ben, Mohamed halála után megkezdett nagy arab expanzió idején. Akkor is, most is összemosódik az iszlám elveiért és hatalmáért folyó harcban, ami most mind az erőszakos cselekményekben, merényletekben, terrorakciókban, hatalomátvételekben, mind pedig a mohamedán hívők vallási aktivitásában, nyilvánul meg. Ez a harc a hetvenes, nyolcvanas évektől kezdve szemlátomást felerősödött. Az erőszakos cselekmények és a vallási aktivitás az iszlámban mintha párhuzamosan mennének egymás mellet. Mindegyik erőszakszervezet (al-Qácida, Dzsamcíjat al-Iszlámíja, Hamász, Hizballáh, Dzsihád, és még hosszan folytathatnánk) a mohamedán tradícióra hivatkozik, úgymond annak alapján harcol az iszlám igazáért. Az iszlám nyíltan vállalja az Istennélküli, hedonista, erkölcsi talaját vesztett, csak az anyagiakat szem előtt tartó világ elleni harcot. Hogy ebben az igyekezetben (ami nem más, mint dzsihád) mennyi a vallásos indíttatás és mennyi a hatalom és a haszon utáni vágy, azt nehéz megmondani. De erre ugyanilyen nehéz volt válaszolni a hetedik és nyolcadik századi mohamedán expanzió idején is. Viszont tény, hogy ma már nincs mohamedán állam, ahol annak vezetése osztentatíve nem túlbuzgó vallásos köntösbe nyilvánulna meg. Atatürk, Nasszer, Rezá Pahlaví, Butto még Európa- vágj' nyugatbarát országot akartak építeni, de Anwár asz-Szádát, Kaddáfí, Zijául Plakk, Aszad, sőt az utolsó időben még Szaddám Húszain is az iszlámra hivatkozik, és buzgó mohamedánnak mutatkozik. Talán éppen itt, ezen a ponton jelenik meg az európai és amerikai köztudatban az iszlám veszély valós volta, amit a fundamentalizmusnak nevezett mozgalmakban vélnek felfedezni. E veszély valós voltát csak növelték a mind gyakrabban előforduló merényletek, repülőgép-eltérítések, túszszedések, melyek nagy részének melegágya az izraeli-palesztin konfliktus, a libanoni belháború, és más közel-keleti események voltak. Ezeknek az iszlámhoz tulajdonképpen semmi, vagy csak nagyon kevés köze volt, de láthatáron azért már eléggé nyilvánvalóan kirajzolódtak a vallási háttér körvonalai. Ilyen volt pl. Szádát elnök meggyilkolása, s a többi egyiptomi merénylet, a Hamász és a Hizballáh megerősödése és akciói, a későbbi afganisztáni, bosznia-hercegovinai, vagy a csecsen fejlemények. Ez utóbbi események révén pedig már Európát is elérte az iszlám valós veszélye, 114
