Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma

A NEM-KERESZTYÉN VALLÁSOK MINT KERESZTYÉN TEOLÓGIAI...

Apropó, barthiánizmus! Indokoltnak látom pár szóval kitérni rá, mert ha nem tévedek, nálunk, legalább is a vallást és a vallásokat illetően, sokan még mindig annak a kategóriáiban gondolkodnak.

Barth a nem-keresztyén vallások kérdésének keresztyén megközelítése terén a radikális exkluzivizmust képviseli.

1. Idevágó tanításának legalapvetőbb fogyatékossága szerintem az, hogy vallásfogalma tisztán apriorisztikus. Benne az ő személyes teológiai és filozófiai álláspontja jut kifejeződésre, nem pedig egy, a különböző vallások konkrét tanulmányozásából leszűrt konklúzió. Módszere jellegzetesen akadémikus, azaz tisztán íróasztali jellegű. Tételeit vallási elszigeteltségben fogalmazza meg, eleve adott teológiai-filozófiai premisszák alapján, tekintet nélkül a tényleges vallási realitásra. Tipikusan deduktív módszer ez: Először megfogalmazza (tisztán teoretikusan) a vallás definícióját, majd e definíció uniformisát automatikusan és globálisan ráhúzza az összes konkrét vallásra. Barth számára tulajdonképpen az egész vallási problematika nem a különböző vallásokkal való konfrontáció folyománya, hanem egy tisztán belső motiváltságú, teológiai kérdés. Lényegében egyáltalán nem a más vallásokról van számára szó, hanem erről a teológiai belügyről. Konkrétan szólva: vitáját nem a nem-keresztyénekkel, hanem a liberális teológiával folytatja, melyben az immanens emberi értékek megistenítésé- nek veszélyét látja. Averzióját még csak fokozta az a körülmény, hogy ennek a veszélynek egy borzalmas konkrét aktualizálódását a hitleri nácizmusban vélte fölfedezni. Az, hogy a nem-keresztyén vallások (amelyeket — megint csak a priori, s ráadásul teljesen önkényesen — en bloc azonosít a nevezett immanens emberi értékekkel) végül mégis szóba kerülnek nála, voltaképpen csak mellékterméke fő teológiai intenciójának.

2. S ezzel már érintettük Barth vallás fogalmának másik hibáját: önkényességét és egyoldalúságát. Szerintem ő a vallás fogalmával való bánásmódja terén két döntő önkényes lépést követett el:

a) Először is a vallást tisztán antropológiai, ráadásul teljesen negatív kategóriákban definiálta: mint pusztán emberi, azon felül teljesen inadekvát, sőt egyenesen bűnös tevékenységet. Bűnösségét, mint tudjuk, Barth abban látta, hogy az Isten által nekünk szánt és kinyilatkoztatott üdv-utat visszautasítja, s a maga feje szerint és erejéből keresi magának az üdvösséget. Ennek a szerinte Isten elleni titáni ellenszegülésnek, kvázi lázadásnak a magatartását nevezi Barth „vallás”-nak. A helyes magatartásnak az Isten által felajánlottak engedelmes elfogadását tekinti. Ezt nevezi „hitnek”. — Nem vagyok az egyedüli, aki úgy érzi, hogy Barth itt az ember Istenhez való viszonyulását illetően lényegében a passzivitás apoteózisát és mindennemű aktivitás kárhoztatását írta meg. Ezt még maga a nagy barthiánus valláskutató és missziói szaktekintély, Hendrik Kraemer is a

97