Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma

Dr. Liptay Lothar

of us the other faith was, before we actually met, an abstraction, or just a different faith about which we knew less or more. But as we met, we became aware of a new situation, a kind of personal encounter, unfolding between us and within our common humanity, which was, to translate it into religious terms, that we needed one another, to help one another, to bring each other the diverse modes in which God has spoken to man.“ Magyarul: „Mielőtt ténylegesen találkoztunk volna, a mások hite egy elvont dolog volt számunkra, vagy egyszerűen csak egy más vallási hit, amelyet többé vagy kevésbé ismertünk. De amikor összejöttünk, egyszerre egy új helyzetnek ébredtünk tudatára: egyfajta köztünk, közös ember-voltunk szintjén kibontakozó személyes találkozásnak, melynek tartalma vallási kategóriákba lefordítva az volt, hogy szükségünk van egymásra, arra, hogy kölcsönösen megosszuk egymással azokat a különböző módokat, ahogy Isten szólt hozzánk, emberekhez”9. Ebben a közvetlen, az élő vallási tapasztalás síkján lejátszódó találkozásban a résztvevők első alapvető közös felismerése az volt, hogy Isten jelen van és kijelenti magát a más vallásokban is. Másik lényeges alapélményük az egyes vallások elégtelen voltának és egymásrautaltságának átérzése volt. Gyakran szóba került az egymás vallási élményeiben való osztozás (sharing religious experience) fontosságának gondolata.

A találkozásnak egy másik formája a mai modern könyvnyomtatás termékeinek óriási — a rendszerváltás óta nálunk is ismertté vált — áradata révén lehetséges, amely részletes alapossággal tájékoztat bennünket más vallások tanítása és élete felől. Ami még nem is olyan régen csupán néhány beavatott szakember kiváltsága volt, napjainkra a legszélesebb olvasóközönség közkincsévé vált. blind ennek az a következménye, hogy az egykor oly távoli nem-keresztyén vallások közeliek lettek számunkra. Már nem érezzük őket olyan idegennek, mint régen, sőt sokszor egyenesen szimpatikusnak, sőt faszcinálónak tűnnek föl számunkra. Már nem tudjuk őket merő tévelygésnek és bálványimádásnak tekinteni, hanem itt-ott az isteni igazság és az igaz hit szikráinak fölcsillanását, sőt helyenként fényének gazdag fölragyogását véljük megpillantani bennük. így aztán a helyzet az, hogy velük szembeni álláspontunk megváltozásának nem csupán udvariassági indítékai vannak, hanem sokkal inkább a velük való közelebbi érintkezés által történt mélyebb megismerésükből fakadó belső meggyőződés az, ami arra késztet bennünket, hogy ne csak istentelen bálványimádást, sőt ne is csak egy tiszteletreméltó és nemes, ám hiábavaló, önmegváltásra irányuló emberi törekvést lássunk bennük (mint annakidején a barthiánusok), hanem Isten kinyilatkoztató és üdvözítő tevékenysége szerves részét (ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat is tette).

9 Samartha, Stanley J. (szerk.): Dialogue Between Men ofUvingFaiths. Papers presented at the Ajaltoun Consultation, Lebanon, March 1970. Genf, 1971, World Council of Churches, 5. pont, 3. bekezdés.

96