Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra
Az ,,Ű) lütŐFÉTASÁG” HATÁSA TUKTÜLLIANUSRA ígéreteinek beteljesedését hirdette, és azt az Apokalipszis alapján értelmezte. A prófétákban megjelenő Szentlélek, Krisztus és rajta keresztül Isten eljövetelét hirdette az övéihez, elvezetve így őket az igazságra és egységre. Ennek érdekében Montanus törekvései közé tartozott, hogy a keresztyéneket megszabadítsa a polgári viszonyoktól és a gyülekezeti kötelékektől, megteremtve az egységes közösséget, amelynek feladata a világtól való elkülönülésben való felkészülés a földi Jeruzsálem megvalósulására. A montanista tanítások így jelentős szerephez jutottak elsősorban Kis-Azsiában de akadtak követőik Thrákiában, Rómában, Galliában és Északnyugat-Afrikában is. Ez különösen is érvényes 177 után, amikor a keresztyén üldözések a Római Birodalom több pontján is megerősödtek, amivel egyenes arányban nőtt az utolsó időkről való tanítások előtérbe kerülése. A Birodalom nyugati részén is egyre intenzívebbé váló üldözések során Rómában és Galliában is a figyelem középpontjába került az ’Új prófétaság’ mozgalma. Eusebios írásában pedig úgy tűnik, hogy a Lyoni keresztyén gyülekezet a phrygiai evangelizáció nyomán született meg.16 A ’Új prófétaság’ ellenállásra szólította fel követőit az üldözőkkel, az újrahá- zasodókkal, a megalkuvókkal szemben és gyakran hirdetett meg böjtöt. Az egyház fegyelem szigorítása így a próféciák velejárójának tekinthető. Tertullianus Eés az s Az ’Uúj Pprófétaság’ Tertullianusra irányítva a figyelmünket meg kell állapítanunk, hogy egy jelentős ekkléziológiai szemléletváltás követhető nyomon írásaiban, mielőtt meghatározó kapcsolatba került volna ’Új prófétaság’ tanításaival és annak északnyugat-afrikai elterjesztésében jelentős szerepet vállalt volna. A De preaseriptoue hereticorum (197) megírásának idejében Tertullianus szigorú ortodox keresztyén teológusként jellemezhető. Az Adversus Praexan és a De pudicitia megírásának idejére ez a szemlélet bizonyos módosuláson ment keresztül. Az akkori egyház életének hétköznapi témái között különösen is megkülönböztetett szerepet töltöttek be a hereejsek. Az egyik legfontosabb probléma a következő kérdés köré csoportosult: hogyan lehet valaki bizonyos a katolikus hit igazságaiban. A kérdés megválaszolásában Tertullianus nem látott semmilyen lehetőséget a heretikusok iránti toleranciára, különösen abban nem, ahogyan a tévtanítók használták a szentiratokat tanításaik alátámasztására. A Szentírást minden tekintetben elválaszthatatlannak tartotta az egyháztól, így a heretikusok arra történő hivatkozását nem ismerte el. Tertullianus kitartott amellett, hogy az ortodoxia nézetei a hit szabályainak megfelelően, az apostoli folytonosságnak megfelelően öröklődnek, A regula fidei olyan kritériuma az apostoli és apostolok utáni egyháznak, aminek egyenes következménye az autoritás, az egyház fegyelem és így az egyház szentségét érintő meghatározások. 16 Eusebius Papmhilius: Ecclesiastical History. 5. köt. (Ford.: Frederic Cruse) 1991, Baker Book House, 195-199. p. 83
