Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A szférák felszabadítása
Sanyer Frank h°gy egyformán szerezzünk érvényt az életterek lehetőségeinek. A jól működés azt jelenti, hogy mindenki számára szabad a részvétel, hogy korlátái vannak annak, mennyire uralkodhat egyik ember a másikon, illetve ugyanez a korlátozás fennáll a szférák közötti viszonyra is. A kormányzat feladata az, hogy igazságosságot szolgáltasson a társadalomban. Az igazságosság azonban, csakúgy mint minden egyéb dimenzió, mindig jelen van és működik, kisebb vagy nagyobb mértékben. Tehát a családi életnek, az egyháznak, az iskolának mindig az igazságosságra kell törekednie a mindennapi életben saját szféráján belül, emellett pedig feladatának kell tekintenie az igazságosság elősegítését a társadalomban. Ahol a kormányzat kudarcot vall feladatának ellátásában, ezek az intézmények segíthetnek ott, ahol szükséges: családokban, a tágabb környezetben, a peremre sod- ródottak tanulási lehetőséghez juttatásában és még számos úton-módon. Észre kell vennünk, hogy az irgalmasság cselekedetei még nem zárják ki az igazságosságért való küzdelmet. Segítenem kell beteg felebarátomon, de elvárhatom a kormányzattól, hogy tartson fent kórházakat és biztosítsa az egészségügyi ellátást. Látjuk, hogy Dooyeweerd szerint az etikai dimenzió a hit és az igazságosság között foglal helyet. Igazságosságra van szükségünk ahhoz, hogy jó erkölcsöt érjünk el, és jó etikai látásra van szükségünk ahhoz, hogy definiálni tudjuk az igazságosságot. Hasonlóképpen az Istenbe vetett hit erkölcsi erővel ruház fel, az erkölcsi jóság pedig az Istenbe vetett bizalmunk kifejeződése. Mi keresztyének sajátos módon ötvözzük a hitet és az erkölcsöt, ez pedig jelentős erőt kell hogy adjon ahhoz, hogy az igazságosságra törekedjünk mások érdekében. Keresztyénekként mindig is érdekelni fog bennünket az igazságosság: otthon, az iskolában, az egyházban, környezetünkben, munkahelyünkön, a művészetben vagy az üzleti életben. Bárhol is legyünk és bármilyen szervezetnek is legyünk tagja, mindig igyekeznünk kell arra, hogy ezek a felszabadító igazság szférái legyenek. Amíg a protestáns filozófusok az életkörök felelősségéről beszélnek, addig a római katolikus hagyományban a szubszidiaritás eszméjét találjuk meg. Dooyeweerd rámutat arra, hogy a szubszidiaritás elve túlságosan könnyen fogadja el azt, hogy az állam kollektív, míg a többi szféra csak az állam egészének részét képezi.26 A szubszidiaritás elve azonban egy sokkal dinamikusabb módon is alkalmazható, amikor azt kívánja meg, hogy' a problémák megoldása a lehetséges legalacsonyabb szinten történjék. Ez aktívabb részvételt és közreműködést igényel az igazságosság és szabadság kérdéseiben. A gondolatot megfordítva azonban — szférák harmóniájáról beszélve — gondolnunk kell a kormányzat, az egyház, a család, az üzleti élet és az oktatás olyan együttműködésére, mely még több teret enged az igazságosságnak. Ezt egészen világszövetségi szintig is végiggondolhat26 Herman Dooyeweerd, Roofs of Western Culture: Pagan, Secular, and Christian Options (Toronto: Wedge, 1979), 124skk. 18
