Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Börzsönyi József: Magnalia Dei
Magnalia Dei Az Istent magasztaló himnuszok általában felszólítással kezdődnek, majd ezt követi az indoklás, gyakran ’D kötőszóval bevezetve. A 103. zsoltár a felszólítást a végére hagyta. A zsoltár kezdetén van ugyan egy megszólítás, ami a zsoltáros saját lelkének, önmagának szól, ez aztán átalakul Isten jótéteményeinek felsorolásába hálaénekként. A zsoltár végén lévő felszólítást megelőzi Isten nagy tetteinek összefoglaló említése, a tettek tettének megnevezése: trónját Isten a mennyekben állította fel, és ott az erősen áll. Ez az erős trón határozza meg a földet és azon minden eseményt, a mennyei trón nem inog meg, és ezért nem bizonytalan az események folyamata a földön sem. A ige többségében participialis formában található, itt perfectumi alakkal találkozunk. Buber megjegyzése ezzel az igével kapcsolatban az, hogy ez nem a hatalom birtoklását jelenti pusztán, hanem annak tényleges gyakorlását, hasonló mondható el a JTübü -ról is, nem királyság elvont értelemben, hanem a királvi hatalom gyakorlása, királyként cselekedni, igazságot szolgáltatni, békességet teremteni, szolgaságból megszabadítani. Isten királyságára vonatkozóan ez szövetségének érvényesülését jelenti, amelyben igaz volta válik ismertté, igazságos tetteinek sora, története, amely végső soron hűségének bizonysága, hűséges cselekedeteinek története. Ez a hűség Isten szövetségi rendjébe tartozik, és az ő részéről ez a szövetség változhatatlan. A szövetségben mindig az én-te viszony, a Buber által olyan erőteljesen hangsúlyozott „Ich und Du” a nélkülözhetetlen elem. Ebben a zsoltárban is, mint általában a Bibliában ennek a szövetségnek a rendje a minden hatalommal rendelkező nagyobb az egyik oldalon, és az alárendelt, szolgálattal tartozó kisebb a másik oldalon. Izrael Istene a nagyobb, ez szövetsége tetteiben, igaz voltában, hűségében nyilvánul meg, és népe vagy népének tagja a kisebb minden tekintetben, élete terét illetően minden dimenzióban, élete idejét illetően a teljes múlt és jövő vonatkozásában. A Szentírásban három alapvető dologról van szó: az időről (nap és napok), a helyről (a földről az ég alatt) és a cselekvésről. Az előző kettő ennek a harmadiknak a szolgálatára áll. A Biblia nem kozmikus folyamatokról, sem nem történelmi folyamatokról szól, hanem arról a valóságos történésről, amely Isten szavának a megvalósulása, a történése. Ez nem valami folyamat törvényszerűsége szerint megy végbe, hanem annak a “QH-nak a sorozata, amely szó és cselekedet egyben. Isten, a szövetség Istene áldást áraszt minden teremtményére mennyei trónusáról királyságának, uralkodásának minden területén. Az így megáldottak áldják őt a maguk részéről. Elsősorban is szolgái, seregei, de még minden tettei is és uralmának minden területe. A felsorolás végén áll a zsoltár kezdetén megszólított, maga a zsoltárköltő ezzel a megnevezéssel: lelkem vagy másként minden bensőm, azaz a teljes személyiség, amely pontosan megfelel Isten minden fáradozásának, szövetségeséért tett minden cselekede43
