Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Börzsönyi József: Magnalia Dei
Dr. Börzsönyi József teológiai teljességet mutat, hogy annak áttekintése nyereséget jelent a Biblia megértésében. Az első versszak, az 1-5 versek formája és tartalma szerint is miD-nak, hálaadásnak nevezhető. Az egyén hálaéneke himnikus formában. Nem gyakran, de máshol is megtalálható, boga7 a hálaadásra, dicséretmondásra valaki magát úgy szólítja fel, hogy a lelkét ('ÜJDÜ) hívja fel az Urat dicsérni (Zsolt 104,1; 146,1). Az első versszak első két versében olyan parallelizmusokat találunk, amelyeket külön is jó megfigyelni, és annak értelmét megfogalmazni. mrp“n$ -öbj “orn mrr-nK -tfej ’dtd Ttzwrr^Ki T : T • : : • - : Ez a négy sor két olyan parallelizmus, amelyek egymás között is párhuzamosságot alkotnak. A parallel sorok első felében a megfelelője a második sorban a "QHp. A harmadik sor ’D~I3 megfelelője a negyedik sorban a TOt^n. A ÜD] nem eg)7 része az egyénnek, hanem magát az egyént egész teljességében jelenti, az élő személyt, aki behejeibőlkülönféle módon nyilatkozik meg. Az áldásmondás a benső külső megnyilatkozása, az opus ad extra. Áldást mondani azt jelenti az ember részéről, hogy Istent nagynak, erősnek, győztesnek vallja azáltal, hogy Isten hűségéről vallást tesz tetteinek elbeszélésével. Ezzel párhuzamos megfogalmazás negatív formában, hogy nem feledkezik el Isten tetteiről, sőt szüntelenül emlékezetében, gondolatában tartja mindazt a jót, amit Isten tett vele, azzal van tele szíve, az uralja értelmét. A parallelizmus második felében a tetragrammaton először párhuzamban áll az ő s^ent nevé-ve 1, aztán pedig a minden S cselekedetei-ve\. Az a következtetés vonható le ebből, hogy Isten lénye a cselekvésben való lét, nem valami elvont fogalom, sem nem valami elrejtett, titokzatos lény, hanem megismerhető cselekedeteiből. Breukelman ezt fontos teológiai tétellé is fogalmazza: „Das Sein Gottes ist Gottes Sein in der Tat.”5 Tovább vezetve a gondolatsort azt is hozzátehetjük, hogy nevét tettei által teszi ismertté és naggyá. A Szentírás úgy teszi ismertté Isten szent nevét, hogy elbeszéli tetteit. A 103. zsoltár úgy jelenti ki Isten nevét, hogy tetteit elbeszélve hűségét mutatja fel. A parallelizmus olyan összekapcsolásra is alkalmat ad, ami nem lényegtelen a zsoltár megértése szempontjából. Az első parallelizmusban 1 Breukelman, Frans: Biblische Theologie. 234. p. 36
