Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - COETUS

A MORE AZ 1956-OS ESZTENDŐKBEN

presbitériumokhoz, lelkipásztorokhoz26. Ebben kifejtette, hogy miért volt szükség az Országos Intézőbizottságra, mit akar a Megújulási Mozgalom, és ezzel kapcsolatban állásfoglalásra kéri a címzetteket, valamint szeretettel kér és int mindenkit, „óvakodjunk minden indulatosságtól”. - Ravasz László a Református Megújulási Mozgalom Hitvallási Tételeit és egyéb vonatkozó, akkori irományt, valamint a Memorandumot át- és egybedolgozta, ami azután Magyar Református Egybá^ Útja - a Református Megújulási Mozgalom programja" címen vált ismertté27, és amely dokumentumot 1956 karácsonyára körlevél kíséretében terveztek szétküldeni, amire azonban már nem volt lehetőség. - A Megújulási Mozgalom egyeden ponton sem kérdőjelezte meg az 1948. október 7-én aláírt „Egyezmény” pontjait, azokat tényként fogadta el, ellenben annak megtartásához akart visszatérni, az attól való eltérést akarta korrigálni (pl. az iskola-kérdésben, a misszió ügyében, stb.).

1957. januárjában az államhatalom felfüggesztette a gyülekezési szabadságot. Az Állami Egyházügyi Hivatal (akkor még mint Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala működött) 1957. január 14-én rendeletet adott ki arról, hogy minden egyházi gyűléshez és rendkívüli összejövetelhez, valamint minden sokszorosítványhoz, körlevélhez ezentúl az AEH előzetes engedélye szükséges. Majd meghozták az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendeletet „az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges [előzetes] állami hozzájárulásról”. A Megújulási Mozgalom működését lehetedenné tették, intézkedéseit, eredményeit felszámolták, egyes exponensei ellen eljárást indítottak, felelősségre vonták, némelyeket letartóztattak, bíróság elé állítottak, esedeg több évi börtönbüntetésre ítéltek. Az 1956. október végi-november eleji lemondásokat semmisnek tekintették, a korábbi vezetők nagyrészét visszahelyezték előbbi tisztségeikbe (Kiss Roland és Péter János nem tért vissza előző pozíciójába). - Ravasz Lászlót is hamarosan visszakényszerítették Leányfaluba, bár 1957. április 14-ig még prédikálhatott a Budapest-Kálvin téren, április 21-iki, húsvéti prédikációját már nem mondhatta el.

Megadott témánkról alaposabb, monográfikus feldolgozás szükséges. Noha már több publikáció, dokumentum-forrásközlés is megjelent, írtak-írtunk e témáról, meggyőződésem, hogy teljeskörű feldolgozáshoz további kutatások, pl. a nagyobb mennyiségű, személyeknél, családoknál lappangó iratok feltárása, valamint egyházi és állami levéltárakban rejtőző iratanyag ismeretére van szükség, pl. AEH levéltára, „visszatitkosított”, a Politikatörténeti Intézet, a Magyar Országos Levéltár MDP-MSzMP

26 A körlevél szövege nyomtatásban a "30 év 1956-1986 ..." c. kötet (Bern, 1986), majd Ravasz László: Válogatott írások 1945-1968. (szerk. Bárczay Gyula, Bern, 1988), végül a Confessio 1989. 3. számában jelent meg.

27 A szöveget - amely gépírásos másolatban terjedt - ismertette Bán István (Reformátusok Lapja 1990. november 18-i számában). A szöveget bevezetéssel szintén Bán István közli (Református Egyház, 1991. 4. sz.). A kísérőlevél Nagy Gyula: "Ha dokumentum, legyen pontos" című írása függelékeként jelent meg (Egyház és Világ, 1991. 20. sz.).

15