Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában

Börzsönyi József mellett található annak a ténynek ellenére, hogy az elbeszélésben elég ritkán fordul elő melléknév. Ezenfelül az első melléknevet még fokozot- tabbá teszi a mellé helyezett nagyon határozószó, a másodikat pedig az teszi nyomatékossá, hogy a mondat elején áll, mindjárt a kötőszó után. A héberben 10 szó foglalkozik itt a gyűlölettel és csak három a szeretettel. Ily módon érezhetjük a leírásból a gyűlölet intenzitását, és ez azt az érzést keld az olvasóban, hogy a gyűlölet végtelenül erősebb lett, mint a szeretet. Ez az összehasonlítás teszi teljesen világossá a gyűlölet intenzitását. Mi­lyen nagy volt a szeretet az elején (Annyira gyötrődött, hogy beteggé tette magát! Miért olyan ross% a kinézeted király fia minden reggel?), a gyűlölet pedig ezt is messze felülhaladta. A gyűlölet ilyen eleven leírása után nem lehet semmi kétség az olva­sóban afelől, hogy hogyan értelmezze Amnon szavait Támárhoz: kelj fel, és menf. Miután arra használta Támárt, hogy szexuális igényét kielégítse, ki­dobja mint eg\' tárgyat, mint amit tovább nem kíván használni. Az olvasó megvetése Amnon iránt még élesebbé válik, és magatartása utálatot, un­dort vált ki. A 16. vers. Az ebben a versben nehezen érthető, legtöb­ben nyilvánvaló szövegromlást állapítanak meg, Bar-Efrat szerint a LXX Lucian változata őrizte meg a helyes formát. Az ezt mondja: Nem, testvé­rem, mert ez a rossz még nagyobb annál, amit tettél velem, hogy most elküldesz engem. A masszoréta szövegből szerinte nem lehet pontosan meghatározni a jelentést és annak a stilisztikai vonatkozását. A lényeg azonban világos. Támár kijelentésének a fontossága az elbeszélés keretein belül abban van, hogy arra utal, ahogyan a szerző minősíti Amnon csele­kedetét. A szerző nem mond közvetlenül ítéletet, de véleménye kikövet­keztethető abból, amit Támár mond. Ebből azt tudjuk meg, hogy Támár elkergetését az erőszaktétel után még rosszabbnak és elítélendőbbnek tartja, mint magát az erőszaktételt. Felvetődik itt a kérdés, hogy az elkergetés hogyan lehet elveten- dőbb, mint az erőszaktétel. Úgy tűnik, hogy az ellenkezője az igaz, az erőszaktétel a nagyobb gonoszság. A kérdés megválaszolására az a tör­vény világít rá, amely a Deut 22,28-29-ben van megírva, és ehhez hasonló az Ex 22,15. Hasonló található az ókori asszír törvényben: Aki elrabol egy nőt, az adjon a nő apjának háromszor annyit, mint a váltság értéke, amit egy szűz leányért adnak, vegye feleségül, és nem bocsáthatja el.5 Az ilyen törvények szándéka nemcsak annyi, hogy megbüntesse az erőszakosko- dót, hanem az is, hogy biztosítsa az áldozat emberi értékét, garantálja egzisztenciáját és szociális helyzetét. Nem szükséges azt feltételezni, hogy Támár speciálisan a törvény formális megsértésére utal. Arra a pszicholó­giai szenvedésre, szociális sérelemre utal, amely érte az erőszaktétel foly­5 Pritchard, J. B. : Ancient Near Eastern Texts. The Middle Assyrian Laws. Tablet A, Paragraph 55. 88

Next

/
Thumbnails
Contents