Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és Amnon története irodalmi elemzése egyszerűbben fejezi ki azt, amit Jónádáb javasol. Amnon beszéde három mondatot tartalmaz, amiben csak a kérések vannak benne (ezt erősíti az is, hogy mind a három ige imperfectumban áll), azok a részek és indoklások pedig hiányoznak, amelyeket Jónádáb javasolt. Amnon megfogalmazása kevésbé okoskodó, mint Jónádábé volt. A fő célok már nincsenek finoman elleplezve, a három kérés pedig egyformán fontos: jöjjön el a testvérem, Támár, készítsen eledelt, hogy életben maradhassak, hogy eledellel legyek ellátva. Ahelyett, hogy az ő kezéből ehessek, amit Jónádáb javasolt, Amnon ezt mondja: az ő kezéből hadd tápláltassam. életben maradhassak. Ezzel arra utalva, hogy ha Támár kezéből eszik, megelevenedhet. Ezen felül, míg Jónádáb egyszerűen csak ételről beszél, Amnon pontosítja, hogy mit akar enni, süteményt (TTÜűb). Jónádáb a hallgató szempontjából választ szavakat, ezzel egy kicsit elfedi az igazi szándékot és lehetedenné teszi a kérés elutasítását, míg Amnon a beszélő szempontjából használ szavakat. Jónádáb finomságából némely dolog eltűnik, és azok a vonatkozások, amelyek Amnon számára fontosak, evidensebbé válnak. Dávid rendelkezése Támárhoz az, hogy menjen el Amnon házához és készítsen neki eledelt, nagyon rövid és a lényegre szorítkozik. Az igealakok imperativus formák. Az apa, aki egyébként a király is, abban a helyzetben van, hogy rendelkezhet anélkül, hogy különösebb magyarázatra szorulna, és igazolnia kellene magát. Megjegyzendő még az is, hogy Dávid használja üzenetében az udvarias- sági formát (frO ami így volna ez esetben visszadható: kérlek), ami inkább kérés, mint rendelkezés így. Dávid általános értelemben használja az eledel, táplálék szót minden pontosítás nélkül. Neki lényegtelen, hogy milyen ételt készít Támár, olyan táplálék legyen, ami megerősít, ami a beteget megeleveníti. Nyilvánvaló annak a részletnek a hiánya is Dávid beszédéből, amelyik mind a Jónádáb, mind az Amnon beszédében benne van, hogy Támár táplálja testvérét. Dávid mellőzi azt a részletet, amelyik szükségtelen fizikai közelséget tartalmaz, hasonló célból nem azt mondja, hogy menjen el testvéréhez, Amnonhoz, hanem azt, hogy menjen el testvére házához. Dávid csak azokról a cselekedetekről tesz említést, amit el kell végezni, nevezetesen, hogy Támár menjen el Amnon házához és készítsen eledelt, és eltekint minden olyan dolog említésétől, ami személyes vonatkozású, hogy az ételt szeme láttára készítse el, hogy saját kezével etesse. Ez azt mutatja, hogy ami éppen a fő szempont Jónádáb és Amnon számára, az Dávidnak egyáltalán eszében sincs. Dávid megfogalmazása egyszerű és naív megragadása a dolgoknak. Miután háromszor hallottuk kis változtatással a kérést, negyedszer az elbeszélő mondja el a megvalósítást. Ezek az ismétlések, amelyek természetesen el is maradhattak volna, lelassítják a cselekvést és elfoglalják a cselekvés helyét, arra szolgálnak, hogy növeljék a feszültséget. Az idő lelassulása és a bizonytalanság növekedése azzal érhető el, hogy részletes beszámoló következik az étel elkészítéséről, ahol minden részletesen felsorolásra kerül: A 8-9. versek. Amikor Támár megérkezik Amnon házába, ágyban fekve találja. A partcipiumi forma egy állapotot, helyzetet jelöl. Amnon 79
