Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József ironikus megjegyzés.3 Nem elfogadható magyarázat, mivel Jónádábról azt olvassuk, hogy nagyon bölcs volt. A nagy bölcsessége abban állt, hogy a hátrányt előnyre változtatta. Kihasználta Amnon rossz kinézetét, és azt javasolja neki, hogy feküdjön ágyba és tettesse magát betegnek. Felhasználta azt, aki a legnagyobb akadály Amnon útján, magát a királyt. Nem azt javasolja, hogy valahogy a király háta mögött, a király tudta nélkül cselekedjen, hanem a királyt is partnerré teszi a dologban. Jónádáb bölcsessége annyit tartalmaz, hogy jöjjön Támár Amnon házába. Hogy ott mi történjék, arról nem esik szó. Tehát pusztán annyi, hogy Támár jöjjön a testvére házába, ami önmagában nem elevetendő. Ami aztán történik, az már nincs benne a tanácsában és nem is róható fel neki. Amikor Jónádáb másodszor jelenik meg az elbeszélésben, akkor tárul fel bölcsessége. Mindazok között, akik a király palotájában jelen vannak, ő az egyetlen, aki nem hiszi, hogy Absolon lázadása minden királyfi halálát okozta volna. O biztos abban, hogy csak Amnon halt meg, mert ellentétben a többi udvari emberrel és magával Dáviddal szemben is, egyedül ő következteti ki, hogy Absolon ezt már elhatározta akkor, amikor húgán erőszakot követett el Amnon (13,32). Nem arról van hát szó, hogy ironikusan hangzik el Jónádáb bölcsessége az elbeszélő részéről, mert valamit ironikusnak nevezni azt jelenti, hogy valójában éppen az ellentéte az igaz, ezért nagyon körültekintően kell használni ezt a megjelölést. Az irónia esetében arról van szó, hogy a leíró szándéka éppen az ellenkező, mint amit szavai mondanak. Jelen esetben azonban semmi ilyen szándék nincsen, semmiképpen nem azt kell itt értenünk, hogy Jónádáb ostoba ember volt. Sok rabbi (Rashi, Kimhi, Gersonides, Abarbanel) és hagyományos, valamint modern keresztyén magyarázó, pl. H. P. Smith4 azzal oldja meg a problémát, hogy Jónádáb bölcs volt a gonosz dolgokban. Mivel a bölcsesség önmagában véve pozitív dolog, Jónádáb azt mégis elvetendő célra használta. Az a megállapítás, hogy Jónádáb nagyon bölcs ember volt, úgy látszik, nem tartalmaz semmi következtetést arra nézve, hogy milyen erkölcsi magatartást képvisel. Nem a Példabeszédek könyve értelmében bölcs ember Jónádáb, ahol az igazságosság is beletartoznék a bölcsességbe, inkább csak okos tanácsot ad, képességét arra használja, hogy barátját előbbre juttassa vágyakozásához anélkül, hogy utalás történne ennek erkölcsi természetére. Az elbeszélés nem utal Jónádáb erkölcsi jellemére, de arra a tényre igen, hogy még a bölcs barát sem tud változtatni a következményeken, a vétkes elnyeri büntetését. Hogy nem látta azonban a bölcs Jónádáb előre, hogy az erőszak súlyos következményekkel fog járni Amnonra nézve? Bizonyos, hogy egy ilyen tett nem maradhat anélkül, hogy az áldozat apja vagy testvére ne reagálna rá. Hogy nem fogta fel a bölcs Jónádáb, hogy tévedés lesz a dologban? Azt nem állíthatjuk, hogy 3 Whybray, R. N. : The Succession Narrative - A Study of II. Sam. 9-20 and 1 Kings 1-2. London, 1968. 85. p. 4 Smith, H. P.: The Books of Samuel. International Critical Commentary'. Edinburgh, 1899. 74
