Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és Amnon története irodai.mi elemzése 8-szor fordul elő, a fitestvér szó 9-szer, nem számítva a harmadik verset, ahol Dávid és Simeá kapcsolatára vonatkozik. Arra utal ez, hogy a szereplők cselekvését családi viszonyok között kell értenünk. Majd Absolon tette is ennek a családi viszonynak az értelmében történik, míg Amnon tette éppen ennek a családi viszonynak egyáltalán nem felel meg. A 3-5. veresek. A harmadik vers összekötő szerepet tölt be a bevezetés és az eseménysor első láncszeme között. Támárról azt jegyzi meg, hogy Absolon testvére, Jónádábról pedig azt, hogy Amnon barátja. Kérdéses lehet az, hogy mi a szerepe az elbeszélésben Jónádábnak, irodalmi- lag miért fontos. Az talán kevés magyarázat, hogy a történeti hűség miatt kell róla említést tenni, hiszen tudjuk, hogy a bibliai leírások tömörek, ha valamit megemlítenek, nem ok nélkül említik, hiszen a történetek leírói éppen arra törekedtek, hogy gondosan elkülönítsék a lényegest a sok más egyéb részlettől. Miért fontos itt Jónádáb szerepe? Igaz, hogy a javaslatot Jónádáb tette arra nézve, hogy mit tegyen Amnon. A tette szempontjából azonban nem jelentős, hogy az a javaslat valaki mástól származik, vagy maga találta ki. Azzal, hogy a javaslat mástól származik, a felelősséget még nem háríthatta el magától, nem az hordozza a felelősséget, aki a javaslatot tette, hanem az, aki a cselekedetet véghez vitte. Az hogy Jónádáb javaslata beletartozik az elbeszélésbe, arról tanúskodik, hogy az elbeszélő nem pusztán az eseményeket kívánja előadni, hanem a lelki okokra, indítékokra is rá kíván világítani, amelyek Amnont vezették tette elkövetésében, és ezek között ott van Jónádáb tanácsa is. Jónádáb tanácsa nem csökkenti egy cseppet sem Amnon bűnét és felelősségét, de hozzájárul ahhoz, hogy hogyan is jutott Amnon odáig, hogy elkövesse az erőszakot. Amnonnak azért volt szüksége Jónádáb tanácsára, mert nem tudta, hogyan vigye végbe elhatározott tervét, hogyan elégítse ki kívánságát. Amnonnál ez a ravaszság nem volt meg. Jónádáb személye egy másik problémával is szembesít bennünket. Ez a Jónádáb ugyanis Dávid testvérének a fia (lSám 16,9 itt ugyan nem Simeá, hanem Sammá a neve). Tehát unoka- testvér Amnonnál éppúgy, mint Absolonnal és Támárral. Elgondolkodtat bennünket, hogy Jónádáb egy olyan javaslatot terjeszt elő, amely megrontására van nőrokonának, unokatestvérének, Támárnak. Egy olyan javaslatot, amely Amnon iránti jóindulatból, hogy kijuttassa depressziós állapotából, feláldozza unokatestvérét. A javaslat, amivel segít az egyiken, a másik kárára történik, az a másik pedig nem más, mint az unokatestvére. Ez az összefüggés sötét árnyékot vet Jónádáb jellemére. Meglepő a leírásban, hogy a leíró Jónádábot bölcs embernek nevezi, gyenge erkölcsi jelleme mellett. Hiszen a Bibliában a bölcs szó pozitív tartalmú. A bölcsesség kezdete az Isten félelme és a gonosztól való elfordulás (Péld 28,28). Hogyan lehet bölcsnek nevezni olyan valakit, aki gonosz tervet terjeszt elő unokatestvére ellen? Az egyik magyarázó úgy értelmezi, hogy ez egy 73
