Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az igehirdetés mai problémái
Novak István- szabad véleménynyilvánítás a gyülekezet „istentiszteletet ünneplő” legszentebb szándéka tökéletesen semmivé válik. Ezzel egyidejűleg arról sem szabad megfeledkezni, hogy ennek az igehirdetési módozatnak „interaktív” jellege hogyan engedi meg az igehirdető lelkész saját ebbeli tevékenységének kiformálódását. Végtére is - ha a lelkipásztori feladat-ellátást szigorúan vesszük — az igehirdetés az ő feladata. Ennek minőségéért és e munkával kapcsolatos felelősségért ő tartozik helytállni. Közelebbről: a Lélek elsősorban őt szólítja meg, hogy „mit mond a Lélek a gyülekezetnek.” Ha ezt a — már vázolt — sokoldalú „előkészítés” — a mondanivaló súlyával, mint sem törődve — ide-oda módosítja, a lelkész megfeledkezhet az ősi tételről, hogy egyeden igehirdetésben nem lehet mindent elmondani- az „interaktivitás” visszaüt és az igehirdetés betekinthetetlen zűrzavarrá válik. Mindezek a — bár korántsem kimerítő jellegű aggályok legkevésbé sem jelentik az igehirdetés módjának elvetését. Ellenkezőleg: fokozott áldásos és ideális volta megvalósítására ösztönözhet. Kis létszámú gyülekezet /csoport/ - amelynek „üdvösséges” voltát egyházi „reformereink” egyöntetűen hangsúlyozzák — és a már említett krisztusi alázat, valamint, ha kell: a lelkipásztor „erős keze” csodálatos eredményekkel gazdagítja az igehirdetés szolgálatát. III. Amiről a Szerzőnk megfeledkezik 1. Mondanivalóink előző részeiben igyekeztünk megismerni azokat a gondolatokat, amelyekkel Szerzőnk a „jó” —és ehhez képest a „rossz” igehirdetés ismérveit felsorakoztatta. E kétirányú minősítésből világosan kitűnt, hogy az általa itt felvonultatott kellékek valamennyien az igehirdető „technikai” cselekvéseit igénylik. Röviden: mit kell, és mit nem kell tennie ahhoz, hogy ezt szolgáló tevékenysége minden vonatkozásban a „jó” minősítés területén maradjon. Azzal, hogy ezt a feladat- ellátást, tehát az igehirdetési technikát voltaképpen milyen Lélek mozgatja, Szerzőnk — érdekes módon — adós maradt. Okát persze többféle körülmény indokolhatja. Kettő mindenesetre. Egyikük a „hivatalbóliság” elve, másikuk az apostolokhoz intézett Krisztusi biztatás: „a Lélek tudni fogja, hogy mit kell mondanotok”.13 Bármelyik, vág)' bármely más változatuk — így ebben a vetületben — elfogadhatatlan. Mert bár nem kétséges, hogy a lelkipásztor képzettségnél és a közösségben /egyházközösségben/ elfoglalt feladatánál fogva az igehirdetés „gazdája” és felelőse és emiatt az igehirdetés körüli „adminisztrációt” elsősorban ellátni hivatott, semmiképpen sem lehet közömbös, vajon ezt a feladatát milyen lélekkel látja el. A „majd mondok valamit” lazaságával „hivatalból” beszél-e, avagy a Lélektől vezetett módon. Betanult „szövegváltozatai” vannak csupán, vagy minden egyes szolgálata személyes hitvallás? 13 Mt. 10:20 54
