Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS - Frank Sawyer: Hideg kőtemplomok melege - A közép- és kelet-európai egyház megtapasztalásai
Frank Sawyer diakóniai szervezeteitől és szociális intézményeitől, az emberek között tapasztalhatók voltak a törődés és gondoskodás jelei. A „maradék” (például a nagymamák) továbbra is énekelhették a zsoltárokat és dicséreteket - melyek Istennek történelemben megmutatkozó ítéletéről, és az elnyomásban élő emberek örömhírben valói reménységéről szólnak. Nehéz időszak volt ez, de ezzel együtt talán a megtisztulás élményét is jelentette az egyháznak. A poszt-kommunista társadalomban végbemenő változások szerteágazóak. A központilag irányított társadalom után most egy újfajta pluralizmus jelentkezik a médiában és a mindennapi életben: az emberek most maguk dönthetnek és kezdeményezhetnek. Természetesen nagy különbségeket találunk Közép- és Kelet-Európa országaiban. A kommunista korszak után bekövetkezett változásokat meghatározza egy nép vagy kultúra kommunizmus előtti történelme is. Oroszország például a kommunizmust megelőzően nem volt modern demokrácia, hanem éppen csak kifelé jött a feudalizmusból, amikor 1917-ben beköszöntött a kommunizmus. Most nem térhet vissza egyszerűen a múlthoz, hanem minőségi lépést kell tennie. Nagy kulturális örökséggel bír, de még csak most kezdi ízlelgetni a modern demokráciát. Hogy mivé válik ma az egyház Kelet- Európában, az részben attól is függ, hogy milyen volt a kommunizmust megelőzően. A Magyarországi Református Egyház például már akkor is tudatában volt annak, hogyan köthető a református teológia ahhoz az elképzeléshez, hogy a keresztyén hit a társadalmi átalakulások katalizátora. Bámulatos ez a történet: Nyugaton a poszt-keresztyénné válásról beszélünk. Először megállapították, hogy Isten rejtőzködő Isten, majd azt, hogy nincs jelen, végül azt, hogy halott.21 A keresztyénségről azt mondják, hogy Keleten született, Nyugaton nőtt fel és — ahogyan Nietzsche mondta — ott is halt meg. De éppen akkor, amikor Istent halottnak nyilvánítják, jön egy újabb nemzedék, és megkezdődik a vita az értelmes tervezésről (intelligent design), a filozófusok továbbra is kérdéseket tesznek föl a világ és az élet értelméről. Heidegger a létezés értelméről kérdezgetett, őt ateista filozófusok kripto-teológusnak tartották. Sartre támogatta az ateizmust mint a meghatározott értelem nélküli szabadság jelét. Öt azonban egy ideig a kommunizmus tévesztette meg, ahogyan azt Camus világosan látta. A meghatározott értelem nélküli szabadság azonban káros tapasztalatoknak tesz ki minket. A vallás folyamatosan velünk van, még ha új alakokban is: legyen az akár egyetemes vagy szektás, a status quo-t fenntartó vagy' új irányt megszabó, békés vagy ijesztő. A vallásos kérdés mindig tartalmazza azt a kérdést: hogyan tovább? mi a következő lépés?22 „Hogyan mehetek tovább, hanem tudom merre megyek?” (John Lennon) Ez lett a fő kérdés az 1989-es ideológiai forradalom után. 21 Okke Jager, Oude beeiden spreken een nieum laal: Geloven na de geloofscrisis (Baarn: Ten Have, 1990), 65.0. 22 Gianni Vattimo, After Christianity (New York: Columbia University Press, 2002). 40
