Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS - Frank Sawyer: Hideg kőtemplomok melege - A közép- és kelet-európai egyház megtapasztalásai
Hideg kőtemplomok melege ni. Tetten érhetjük amint pozitív változásokat sürget, vagy éppen diktátorokat, terrort és háborút támogat. Ahogyan Kányádi fogalmaz: s hadd lőjjék szét mit ők emeltek templomot gyárat hidat házat gyilkolják egymást népek nyelvek paránya sincs a szeretetnek nincs bennük szemernyi alázat imát is azért imádkoznak öléshez kérik segítséged5 A történelem hatalmas ideológiai háborúkkal bővölködik, az egyháznak pedig minden korszakban meg kell kérdőjeleznie saját identitását. Mi az egyház, milyen jelenlegi gyakorlat jellemzi, és milyenné kellene válnia? A Kányádi regős énekében feltett kérdéseket nem lehet pusztán papíron megválaszolni, mintha egy tanbeli kijelentésről vagy egy megkérdőjelezhetetlen meghatározásról lenne szó. Egyház és társadalom — mint élő entitások — mindig megkérdőjelezhetők. Nem pusztán a tisztánlátás, hanem a változás, az átalakulás érdekében is. Szociológusok a vallásról A szociológusok6 nagy mértékben hozzájárultak a vallás számos funkciójának megértetéséhez. Marx (Feuerbach nyomdokait követve) azt hangsúlyozta, hogy a vallás sok esetben az elidegenedést tartja fent. A világ problémáinak orvoslása helyett, a mennyei Atya vigasztalást nyújtó karjaiba vetjük magunkat. így jut el Marx híressé vált kijelentéséhez: a vallás a „nép ópiuma”. Azt akarta ezzel mondani, hogy mi nem pusztán beletörődünk az igazságtalanságokba és az egyenlőtlenségbe, hanem a hatalmasok és vagyonosok pártját fogó vallásos nézetekkel kifejezetten szentesítjük ezeket. Dürkheim a vallás szocializációs szerepét hangsúlyozta, mely mérföldköveket jelöl ki az ember életében: születés és keresztelő, házasság és temetés — mind fontos állomásai a vallásos tájékozódásnak. Még egy elvilágiasodott társadalomban is szükségünk van az értékek egyfajta tiszteletére és besorolására, a szent megtapasztalására. Ugyanígy gondolhatunk Weberre, aki arra helyezte a hangsúlyt, hogyan segítette elő a kálvinista etika a kapitalizmus és a demokrácia kialakulását. Nem egyéb ez, mint a hétköznapi élet dolgaiban kapott szent elhívás a munkára, a jónak cselekvésére és a dolgok előbbre vitelére. A következő kérdéssel találjuk itt magunkat szembe: Marx a vallásról mint ópiumról beszél, Weber viszont azt állítja, hogy a kálvinisták átalakító erőnek tekintették a vallást. Ami a különböző vallási és társadalmi megtapasztalásokat illeti, ez 5 „Sörény és koponya” című poéma, a második rész epilógusának két utolsó strófája. 6 Vö. Anthony Giddens, Szociológia (Budapest: Osiris, 1997), 14. fej. 27
